Édesanyja, Anna bátorította fiát a zene szeretetére. Míg hétközben varrónőként dolgozott, a vasárnapokra családi összejöveteleket szervezett amelyeknek gyermekei voltak a főszereplői. Bátyja, John elég jó volt ahhoz, hogy tinédzserként áriákat adjon elő a New York-i Metropolitan Operában. A sajtó „a kis Carusónak” nevezte, a nagy olasz tenor után – idézte fel a BBC.
Ezzel szemben Tony a népszerűbb dallamokat jobban kedvelte, így Bing Crosbyt és Al Jolson jazz- és bluesénekes zenéit hallgatta. A második világháború kezdetéig „éneklő pincérként” dolgozott, amit nagyon élvezett, majd gyalogosként szolgált a 63. ezredben, amelyről azt mondta,
az első sorból láthatta, mi történik a pokolban.
A háborús tapasztalatai után tehát nagy pacifista lett és egész életén át elutasította a fegyveres konfliktusok minden formáját. „Minden háború őrület, függetlenül attól, hogy hol van vagy miről szól” – fogalmazott.
Hazatérése után énektechnikát tanult az American Theatre Wing Schoolban. 1949-ben a híres televíziós előadóművész, Bob Hope hallotta őt énekelni egy éjszakai klubban, ahol megtalálták végleges művésznevét és Tony elkísérte turnézni az Amerikai Egyesült Államokba.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!