– Az erdélyi fiatalok a Nemzeti Színház szakmai napján vesznek részt a hétvégén. Köszöntőjében kiemelte, hogy az ország első számú színháza a határon túli magyar fiataloké is. Valóban így érzi?
– Igen, a Nemzeti Színház az övék is, ahogy minden határon túli magyaré is. Egy szív vagyunk, egy vérkeringéssel. Ez nem csak szlogen, hanem valóban így is gondolom. Mindez azonban nem megy magától, ezért tenni is kell. Nagy örömmel fogadjuk az erdélyi diákokat, akik a hétvégén különböző programokon ismerkedhetnek meg a Nemzeti Színházzal, valamint a fővárossal.
– Az ifjúság okoseszközök között él, érdekes-e számukra még a színjátszás?
– Hiszek a fiatal nemzedékben. Az biztos, hogy ki kell szakítani őket abból a világból, amelyben léteznek, és meg kell mutatni helyette mást is.
Nekem pozitív tapasztalataim vannak az újabb generációval kapcsolatban.
Például az Egri csillagok előadása előtt – amikor is 620–640 gyerek várja a darabot –, a telefonok fényétől megvilágosodik a nézőtér, ám amint megkezdődik a darab, onnantól kikapcsolják a készülékeket, és a három és fél órás előadást ámulattal nézik végig. Ezalatt pedig mindannyian egy kicsit Bornemissza Gergelyekké, egy kicsit Dobó Istvánokká válnak.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nincs ezzel itthon semmi nagy baj, csak észnél kell lenni.
Oda kell figyelni fiatalokra és a megfelelő értékekre kell felhívni a figyelmüket. Hogy mit adunk át nekik, az viszont a mi felelősségünk, a felnőtteké.
– Milyen lehet a magyar nyelvű színjátszás jövője a Kárpát-medencében?
– Úgy gondolom, hogy a magyar színház és a magyar nyelvű színjátszás élni és virulni fog a későbbiekben is. Sokáig riogatták az embereket, hogy jön a film, a tévé, az internet és akkor majd vége lesz a színjátszásnak. Ebből semmi nem valósult meg.
Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint az az adat, amely szerint Magyarországon több mint nyolcmillió színházjegyet adnak el évente.
Ezzel a számmal – lakosságarányosan – a harmadik helyen állunk a világban.
A színjátszás nyelve nagyon fontos. A magyar nyelvű színjátszás szorosan összefügg a magyarság Kárpát-medencei sorsával.
Biztos vagyok abban, hogy jövőre vagyunk ítélve.
Egy olyan nemzet, amely az elmúlt évszázadok során ennyi mindent túlélt, annak lesz jövője. A nemzet élni fog, és a magyar színjátszás is.
– Hogyan látja, hogy a határon túl erre megvannak a lehetőségek?
– Az elszakított területeken majd' harminc magyar színház működik. Ez pedig igazán jelentős szám.
Kárpátaljáról származom, ezért pontosan tudom, hogy például a beregszászi színház is milyen megtartó erőt, hitet nyújt az ott élőknek.
A színháznak a magyar szó templomának kell lennie a határon innen és túl is. Meglátásom szerint ez így lesz a jövőben is.
Borítókép: Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója az erdélyi fiatalokat köszönti (Fotó: Teknős Miklós)
