– Hogyan értékeli az elmúlt öt évet?
– Nem indult könnyen a ciklus. Amikor megérkeztem, akkor egy nagyjából négyszázmilliós mínusszal küszködő intézménycsoportban demoralizált közösséget találtam. És nem is folytatódott könnyen. 2020-ban a járvány, ’22-ben a háború következményei nehezítették meg a dolgunkat. Ennek ellenére olyan eredményeket sikerült elérni, amire a Petőfi Irodalmi Múzeum és társintézményeinek minden munkatársa büszke lehet. Megújultak a múzeumok, felfrissült a gyűjtemény, közelebb léptünk a látogatókhoz. Sosem látott nagyságrendben vásároltunk irodalmi hagyatékokat. Elkészítettük az első muzeológusi életpályamodellt. Újragondoltuk a gyerekeknek szóló Mesecentrumot. Most akadálymentes környezet várja a kicsiket, kiadványok segítik a szülőket, és a nagyobbaknak létrehoztuk a Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhelyt. Átalakult a széphalmi Kazinczy-kert. Rendbe hoztuk a síremlékeket, a mauzóleumot, a Magyar Nyelv Múzeumába költöztettük az állandó Kazinczy-kiállításunkat – Széphalom így az anyanyelv zarándokhelye lett. Gazdagodott az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet is. Úgy adtuk át a Színház- és Filmművészetért Alapítványnak, hogy előtte létrehoztunk egy minőségi raktári környezetet. A Digitális Irodalmi Akadémia oldalán ingyenesen olvasható könyvek száma megháromszorozódott. És ami talán a legkedvesebb eredményem: sikerült összenyitni a Károlyi-palota udvarát és a Károlyi-kertet. A két tér mindig is összetartozott, és most, hogy a környék lakói ismét birtokba vehették, csupa élet lett a múzeum udvara. És végezetül eredmény az is, hogy az olykor-olykor elhangzó „botrányos” kijelentéseimnek köszönhetően ma már mindenki tudja, hogy létezik a Petőfi Irodalmi Múzeum.

– Hogyan tovább?
– Elindult egy izgalmas folyamat, amely kiteljesítése lesz a legfontosabb tennivalóink egyike. A Magyar géniusz programban az egész Kárpát-medencét átforgattuk, mindenhol bemutatkoztak a regionális múzeumaink. Most még láthatóbbakká váltak a vidéki gyűjtemények is. Szeretnénk ezt a programot folytatni.
Egyértelművé kell tenni, hogy a múzeumok nemcsak a kulturális örökségünk őrzőhelyei, de igazi tudásközpontok, és – együttműködve a közneveléssel – az élményszerű tudásátadás az egyik legfontosabb feladatuk.
Arra sajnos már volt példa, hogy a könyvtárak állományát átrostálták, a színházi repertoárokat felülbírálták, de a tárgyi örökségünket nem lehet lecserélni. Ráadásul ezek a tárgyak metafizikai teremtőerővel bírnak. Egy páncél megteremti azt a világot, amiben egy vértezetnek értelme van. Ha megértjük, hogy ez mi, megérthetünk egy egész korszakot, egy egész kulturális jelenséget, jól körülrajzolhatóvá válik egy időszak szellemi, gazdasági, politikai valósága.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!