A műsor meghívott vendége Deák-Sárosi László filmesztéta, Szalay Péter Balázs Béla-díjas rendező, Tóth Mihály, az Origo Filmstúdió marketingvezetője, illetve kollégánk, Csiger Ádám filmkritikus, a Kultúrnemzet munkatársa volt. A riporter első kérdése arról szólt, hogy jelen helyzetben megmaradt-e a filmalkotás művészet jellege, vagy most már inkább üzletről van szó. Milyen lehet az arány a két tendencia között?
Deák-Sárosi László filmesztéta véleménye az volt, hogy a film mindig is drága üzleti vállalkozás volt, és nem is volt mindig kifizetődő. Főleg a kisebb országoknak kellett elég sok állami támogatást beletenniük még 1945 előtt is, pedig Európa akkor még a harmadik legnagyobb filmgyártó volt.
– Ha az alkotás felől közelítjük meg, azt látjuk, hogy az alkotók mindig elégedetlenek. A francia újhullámosok, Godard-ék például társadalmi és politikai forradalmat akartak elérni a filmjükkel. Úgy gondolták, hogy néhány millió néző kirobbanthat egy társadalmi forradalmat, és nagyon csalódottak voltak, hogy ez nem sikerült. Említhetnénk Tarr Bélát is, aki 2011-ben A torinói lóval kijelenti, hogy a filmművészet, a film meghalt.
Csiger Ádám arról az élményéről beszélt, hogy 2013-ban Allan Parker filmrendező Budapesten tartott egy mesterkurzust Andy Vajna meghívására, és ő mondta azt, hogy az igazi kihívás az, hogy művészi tartalommal, művészi filmekkel tudjanak megszólítani széles közönséget.
Szerintem ezt a technológia fejlődése soha nem gátolja. Pont nemrég Martin Scorsese mondta a Berlinalén, hogy a technológiától nem félni kell, hanem irányítani. Szerintem ez mindent elmond, nincs veszélyben a művészet
– fejtette ki a filmkritikus, akitől Jámbor Flóra azt is megkérdezte, hogy a mesterséges intelligencia megjelenésével vajon hogyan alakul át a művészi tartalom, illetve a megítélés a nézői oldalon.
– Én úgy tudom, hogy a mesterséges intelligencia főleg az internetről tájékozódik, és már tud forgatókönyvet is írni, de csak körülbelül egy buta asszisztens szintjén. Filmkészítők azt is mondják, hogy a mesterséges intelligencia olyan, mint egy asszisztens, aki nem szól vissza, hogy sok a munka, nem sértődik meg, ha leszúrják azért, mert eléggé generikus, amit generált. Viszont ez az általa létrehozott forgatókönyv is rádöbbenthet egy alkotót arra, hogy amit generált, az ugyan rossz, viszont jöhet ebből egy ötlet, hogy hogyan lehetne az mégis jó. Tehát összességében eredetiséget és emberi nézőpontot nem tud létrehozni, csak klisékből tud dolgozni.
Úgy gondolom, hogy emberre mindig szükség lesz a művészeti alkotásban és a filmkészítésben is – vélte Csiger Ádám.
Szalay Péter rendező a beszélgetéshez csatlakozva kifejtette, hogy a génmódosított termények például nagyon kívánatosaknak tűnnek, és szeretnénk hozzájutni, de aztán ezek a termékek egyre jobban hasonlítanak egymásra. A felgyorsuláshoz, amire Wenders is célzott azzal, hogy a filmnyelv hal meg, annyit fűzött hozzá, hogy a filmnyelvet egyrészt megalkotni kell, másrészt befogadni.
– Az újabb tendenciák ezt a felgyorsulást erősítik, tehát valahol létjogosultsága van az új technológiáknak, csak az időfaktor is hozzágyorsult. A befogadási oldalon nem hagyunk időt arra, hogy az alkotásokat megértsük, befogadjuk. Ezt érzékeljük most a streaming platformokban is. Az évadok egymásra halmozása azt erősíti, hogy valaki akár egy délután vagy egy éjszaka alatt le tud darálni egy egész évadot. Az agyunkban egy „Reset” történik, és továbblépünk, míg a hagyományos filmalkotások – függetlenül attól, hogy milyen technikával készültek – akár évtizedekig is hatnak vagy visszaköszönnek. Ebben a folyamatban most benne vagyunk, és hogy ennek milyen hozadéka lesz, hogy az áradatból mi fog fennmaradni, és hogy ki fogja kiválogatni – esetleg a mesterséges intelligencia –, ez egy nagy kérdés, mondta a rendező.
Tóth Mihály marketingvezető a mozi fejlődését más szemszögből látja, szerinte a film elsősorban üzlet.
– Amikor a filmezésről először tanultam, fura volt, hogy Nickelodeonnak hívták az első mozit, mert a nevét a nickel (az ötcentes pénzérme elnevezése) és az odeon (görögül: színházterem) szavak összetételéből kapta. Akkoriban egy nickelért be lehetett ülni egy sötét sátorba, és mozgóképeket lehetett nézni. Az akkori technológia csúcsának tekinthettük, hogy jön szembe egy vonat. Mindenki elugrott, mert azt hitték, hogy a valóságban ott a vonat. Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor mi a hagyományos. Kicsivel később rájöttek, hogy jeleneteket is lehet forgatni, és akkor az egy új technológia volt. Ehhez képest a régi már hagyományosnak számított. Aztán rájöttek, hogy mi lenne, ha zongoráznánk is alá, így megjelent a zenés filmszínház. Újabb és újabb technológiák jelennek meg, és mindig azt mondjuk: Juj, a szegény hogyományossal mi lesz?
Szerintem valójában a mozi ma pontosan ugyanaz, mint száz éve, amikor elindult: egy nickelért szeretnénk szórakozni
– jelentette ki a marketinges szakember.
Az Ez itt a kérdés című műsort teljes terjedelmében az M5 YouTube-csatornáján lehet megtekinteni.
Borítókép: A mozi jelene és jövője volt a téma az Ez itt a kérdés című műsorban (Forrás: YouTube/M5/Ez itt a kérdés)
