Az egykori szentendrei fűrészmalom XIX. század végi épülete Magyarország egyik legkülönlegesebb kiállítóhelye. Korniss Dezső és Deim Pál festőművészek ötlete alapján a Szentendre Művészetéért Alapítvány kezdeményezésére és a Szentendrei Építész Egylet együttműködésével jött létre, és 1999 júniusában nyílt meg a nagyközönség számára. Az alapítók célja egy modern művészeti központ létrehozása volt. A MűvészetMalom felújítása nemrég fejeződött be, 223 milliós állami támogatással és az önkormányzat kiegészítésével jött létre a grandiózus közösségi tér. Ennek első kiállítása az Európai Iskola tárlata.
Ezerkétszáz négyzetméteren, tizenegy tematikus szekció mutatja be az Európai Iskola művészcsoport alkotóit.
A megnyitón elhangzott, hogy a kiállítás megvalósítását több éves kutatómunka előzte meg, amelyben a téma jeles szakértői Árvai Mária, Bodonyi Emőke, Hornyik Sándor, Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Várkonyi György vettek részt. A tematikus egységek mellett korabeli kiállítások rekonstrukciójával tekinthetjük át az Európai Iskola és a belőlük kivált Elvont Művészek Magyarországi Csoportjának tevékenységét.
A művészcsoport munkásságát tehát új szempontok, kutatási eredmények segítségével mutatják be. Nemcsak a művészcsoport magyar tagjainak alkotásai láthatók a tárlaton, hanem a kiállításaikon szereplő vagy velük kapcsolatot ápoló cseh, román, holland és francia művészek művei is.
A tárlathoz a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből válogatott műveken túl harmincnégy hazai és hat külföldi múzeumból, valamint magángyűjtőktől érkeztek alkotások. A kiállításon többek között Anna Margit, Barcsay Jenő, Bálint Endre, Bán Béla, Barta Lajos, Bokros Birman Dezső, Czóbel Béla, Egry József, Fekete Nagy Béla, Forgács Hann Erzsébet, Gadányi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás, Marosán Gyula, Martinszky János, Martyn Ferenc, Márffy Ödön, Rozsda Endre, Schubert Ernő, Szántó Piroska, Vajda Júlia, Vilt Tibor, Zemplényi Magda alkotásai láthatók.
Az ismertetőben olvashatjuk, hogy a rövid életű magyar demokrácia éveiben, 1945–48-ig az Európai Iskola célja a progresszív hazai művészet megteremtése volt, mellette pedig az európai művészet új tendenciáit is igyekezett itthon megismertetni.
Intenzív kiállításrendezés, ismeretterjesztés, saját kiadványok és nemzetközi kapcsolatépítés jellemezte a csoport hároméves fennállását.
Képzőművészek mellett elméleti szakemberek, írók, költők, orvosok, műgyűjtők csatlakoztak hozzá. A csoport alig három év alatt harmincnyolc kiállítást rendezett, emellett hat tárlat nyílt a Galéria a 4 Világtájhoz, valamint két kiállítás az Elvont Művészek Csoportjának szervezésében.
Egy rövid időre úgy tűnt, szinkronba hozható az európai és a magyar művészet, de az Európai Iskola tagjai már 1947-től támadások kereszttüzében érezték magukat. Az Európai Iskola 1948-ban önként oszlatta fel magát, utolsó összejövetelüket a Japán kávéházban tartották. Rozsda Endre így írt erről a napról visszaemlékezésében: „Az utolsó összejövetelünk a Japán kávéházban volt. Másnap megjelentettünk egy hirdetést az újságokban: Japánban megöltek egy Európait. Ez volt a vég.”
A kiállításhoz kapcsolódva, tizennégy tanulmánnyal, igényes, több mint 400 oldalas, gazdagon illusztrált művészeti album jelent meg a Ferenczy Múzeumi Centrum gondozásában.
A tárlatot kísérő programok között háromrészes, művészettörténeti kerekasztal-beszélgetés, tárlatvezetések, könyvbemutató, meseterápiás önismereti foglalkozás és monotípia workshop is lesz.
