Az ősi Indiában játszódó A bajadér történetében Szolor, a harcos és Níkia, a templomi táncos szerelmének beteljesedését féltékenység és rosszakarat lehetetleníti el. Szolor ura, Dugmanta rádzsa saját lányának, Gamzattinak szánja legkiválóbb harcosát, míg a templomi előljáró, a nagy brahim magának szerezné meg a bajadért. Mesterkedéseik eredményeként Níkiával kígyómarás végez.
A bajadér az elmúlt csaknem évszázados baletthagyományok alapján a gyászoló Szolor álmával zárul, aki az Árnyak birodalmának híres fehér képében találkozik újra kedvesével és nyer feloldozását. Petipa eredeti librettója azonban nem itt ér véget: a szerelme és a kötelessége közt őrlődő Szolorra másnap rávirrad az esküvő napja, ahol az események drámai fordulatot vesznek.
A darab cselekményének egyes részleteit és lezárását az eredeti librettó alapján most Mirzoyan Albert, a Magyar Nemzeti Balett balettmestere rekonstruálta, aki a Vaganova Akadémia elvégzése után több mint két és fél évtizeden át volt a leningrádi Kirov Balett, illetve (újra) szentpétervári Mariinszkij Színház balettművésze és balettmestere, majd 12 éven át dolgozott a Bécsi Állami Operaház balettmestereként, ahol a klasszikus repertoár ápolása mellett koreográfusi munkát is végzett.
A helyreállított befejezést Minkus zongorakivonata alapján Lázár György vezető balettkorrepetitor hangszerelte szimfonikus zenekarra, amit a koreográfus kérései nyomán egy másik Petipa–Minkus-alkotásból, az 1883-ban bemutatott Nuit et jour (Éjszaka és nappal) című balettből kölcsönzött részletekkel is kiegészített.
A bajadér pazar látványvilággal tér vissza az Operaházba. A romantikus, mesebeli Indiát Rózsa István tervei nyomán készült részletgazdag, festett díszletek és Rományi Nóra elgondolásai alapján aprólékosan kidolgozott jelmezek hozzák közelebb a közönséghez.
A balettegyüttes erejét mutatja, hogy a darabot négyes szereposztásban állítja ki a társulat, a főszereplők közül Níkiát Melnyik Tatyjana, Yakovleva Maria, Takamori Miyu és Lee Soobin, Szolort Scrivener Louis, Rónai András, Timofeev Dmitry, Zhurilov Boris és Kiyota Motomi, míg Gamzattit Beck Maria, García Carriera Claudia, Sharipova Elena, Skrypchenko Olha és Wakabayashi Yuki formálja meg.
A nagyszabású előadásban esténként a Magyar Nemzeti Balett csaknem hetven művésze lép színpadra, beleértve az Árnyak tánca 32 tánckari művészt és három szólistát felvonultató fehér képét is. A felnőtt együttes mellett a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei tíz gyerek- és négy felnőttszerepben működnek közre, valamint több mint negyvenfős statisztéria vesz részt az előadásban. A Magyar Állami Operaház Zenekarát Hámori Máté és Dobszay Péter vezényli.
A bajadér a 2025. június 14-i premiert követően az évadban további nyolc alkalommal, 15-én, 18-án, 19-én, 21-én, 22-én délelőtt és este, 25-én és 27-én látható a Magyar Állami Operaházban.
A bajadért 1877-ben mutatta be a Cári Orosz Balett a szentpétervári Nagy Színházban, jótékonysági előadásként az együttes prímabalerinája, Jekatyerina Vazem számára. Marius Petipa a saját ötletei, illetve Szergej Hugyekov drámaíró, balettkritikus szövegkönyve alapján készítette el a négyfelvonásos librettót, amire többek közt Kálidásza klasszikus indiai költő Sakuntalá című drámája, Goethe Az isten és a bajadér című balladája, illetve ezek 19. században népszerű francia balettváltozatai is hatással lehetettek. A bemutató hatalmas sikert ért el, és az utókor a Don Quijote mellett A bajadért tartja Petipa és Minkus legkiemelkedőbb közös munkájának. A 20. század folyamán a koreográfia több átalakuláson esett át. A világ balettszínpadain az 1960-as évektől vált ismertté emigráns orosz művészek színreviteleiben. A Magyar Nemzeti Balett először 2008-ban tűzte műsorára a darabot ugyancsak Petipa nyomán, Slava Muchamedov koreográfiájával.
