Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője az Országgyűlés nyári szünetében, hívő keresztényként évről évre örömmel tér vissza a Szent György nagyvértanú szerb ortodox templom melletti parókia falai közé, amiről tavaly jómagam is beszámoltam, s csodálva figyeltem ahogy a résztvevők egy héten keresztül dolgoznak egy-egy választott szent megfestésén, ragaszkodva az ikonfestészet ősi bizánci technikájához és szabályaihoz. A tábornak idén különös kontextust ad a rendkívül terhelt közélet és az az általános megosztottság, amit tapasztalunk magunk körül. A politikus ezért is döntött úgy, hogy idén Gábriel arkangyalt festi meg, aki túl azon, hogy egy legenda révén különösen kötődik a magyarsághoz (alakja a millenniumi emlékművön is megtalálható), a bibliai történetekben is rendszerint az isteni erő megtestesítőjeként, pozitív hírhozóként tűnik fel.
Gábriel arkangyal megtestesíti a titokzatos jövőt
– Azt gondolom, hogy a szentek megfestésén keresztül ablakot nyitunk a Jóisten felé, és könnyebben megértjük az ő üzenetét, ami ebben a békétlen világban különösen fontos és nagyon megnyugtató is – árulja el Simicskó István. A táborban is más-más felekezetekhez tartozó, többnemzeti (magyar, szerb, horvát vagy ukrán) családfával rendelkező ember vesz részt, de összeköti őket az istenbe vetett hit és a béke iránti vágy.
– Jelen pillanatban egy rendkívüli módon polarizált társadalomban élünk, aminek nyilván vannak motorjai, hangadói, ezzel találkozunk nap mint nap, de valahol mégiscsak a lényeget kellene látni. Például azt, hogy a béke az alapfeltétel a normális élethez
– jegyzi meg a frakcióvezető, utalva ezzel nemcsak a szomszédban dúló háborús konfliktusra, hanem a kiélezett belpolitikai viszonyokra is. Simicskó István hozzáteszi, hogy minden emberiség által létrehozott civilizáció vallási alapokon jött létre, és alapvetően a civilizációk hanyatlása sem feltétlenül gazdasági problémák vagy külső nyomás, hanem belső spirituális problémák miatt megy végbe.
– Ez az általános lelki kiüresedés olyan anomáliákat idéz elő, amiket egy másik, éppen növekvő fázisban lévő birodalom rögtön megérez és kihasznál
– mutat rá az általános törvényszerűségre a KDNP frakcióvezetője, ám a világ dolgaiból ezzel rögtön vissza is térünk magához a táborhoz és az ott tapasztalható személyes, lelki elmélyüléshez: lehet, hogy az ikonfestészet csak egy idézőjeles kis sziget, de a politikus szerint ennek a fajta lelki megújulásnak olyan világos üzenete és kisugárzása van, ami képes továbbgyűrűzni.
– Azért is jövök vissza évről évre, mert belülről erősít és feltölt, ahogy az ikonokon dolgozom. Gábriel arkangyalnak a története erőteljesen rávilágít, hogy milyen veszélyek vesznek körül, és hogy szükség van olyan hírhozókra, akik jó hírekkel szolgálnak.
Szerintem manapság a magyar emberek nagyon számítanak erre, és várják is. Gábriel arkangyal pedig bizonyos értelemben megtestesíti azt a titokzatos jövőképet, amit mindannyian szeretnénk megfejteni: a megváltást és a megújulást – zárja gondolatait a Simicskó István, majd büszkén mutatja fel az általa festett, Gábriel arkangyalt ábrázoló, utolsó simítások előtt álló ikont, amelyen már napok óta munkálkodik.
