A Veres Pálné utcában a belváros egyik rejtett gyöngyszemére bukkanhat a gyanútlan látogató. Itt fekszik a „szerb sziget”, ami a Szent György nagyvértanú ortodox templommal, az azt körülölelő, különleges fákkal árnyékolt kerttel és a Thökölyanum épületével őrzi a helyi közösség gazdag kultúráját. A XVIII. század során kialakult épületegyüttes nem csak az egyházi élet és az oktatás fontos sarokköve, hanem a szabadidő hasznos eltöltésének is. Legújabb utam a templom mellett parókiához vezetett, ahol épp ikonfestő tábor folyik.
Ikonfestő tábor a szerb szigeten
A műhelybe lépve serényen dolgozó emberek látványa fogad: van aki épp nagyon elmélyül egy-egy részlet megfestésében, mások kedélyesen cseverésznek. – Nem is annyira tábor, mint inkább műhelymunka – árulja el Alexov Ljubomir, a magyarországi szerb közösség szószólója, aki korábban éveken keresztül szervezett hasonló foglalkozásokat gyerekek számára , mígnem egy nap Simicskó István fel nem vetette neki, hogy biztos sok felnőttet is érdekelne ez a komoly odafigyelést igénylő munka.
A gyerekek is nagyon élvezték, de igazából ehhez egy megfelelő érettség kell. Nagyfokú szellemi átlényegülést igényel, hogy az ember lélekben is rákészüljön a feladatra, és azonosuljon vele. Nem hallgatunk közben rockzenét
– világít rá humorosan a szószóló az ikonfestészet kihívásaira, aki szerint mindez keresztényi lelkületet igényel. – Itt különböző nemzetiségű és felekezetű emberek gyűlnek össze, de ami közös bennünk, hogy a maga vallása, a maga felfogása szerint mindnyájan kereszténynek valljuk magunkat, függetlenül attól, hogy valaki katolikus, görögkatolikus, ortodox, vagy esetleg református. A korábbi években volt itt bolgár, horvát, ukrán, most is van magyar, szerb, tehát ez itt egy teljesen heterogén társaság. –
A táborban ezúttal már negyedik alkalommal vett részt Simicskó István is, a KDNP frakcióvezetője, aki hívő keresztényként évről évre egyre nagyobb lelkesedéssel várja a nyárnak ezt a szakaszát.
– Lélekben mind örök gyerekek maradunk, de ez valóban kifejezetten felnőtteknek szól.
Ettől függetlenül vannak fiatalok is, idén két szerb egyetemista, akik a Stipendium Hungaricumon keresztül itt tanulnak Magyarországon – mondta a frakcióvezető, aki szerint az ikonfestészet nem csak manuális tevékenység, hanem mély spirituális tartalommal bíró, hitmegerősítő munka is.
Azzal, hogy a választott szentet megörökítjük, rajta keresztül ablakot nyitunk a Jóisten felé. Ez egyben fontos üzenet is: szerintem bármilyen nemzet vagy közösség valódi ereje a szellemiségében, a hitében rejtőzik, nekünk is ezt kell erősítenünk. A nyugati kereszténység most sok nehézséggel küzd, Nyugat-Európában van, ahol már templomokat bontanak le, de Magyarországon építjük őket, illetve felújítunk
– világított rá Simicskó István, aki idén Szent Annát, Szűz Mária édesanyját, tehát gyakorlatilag Jézus nagymamáját festette éppen. – Szerintem általában méltatlanul keveset tudnak róla az emberek, pedig a nagyszülőknek elképesztően fontos szerepe van a gyermekek, fiatalok nevelésében, de ez ma kevesebb hangsúlyt kap.
A történelem formálja az embereket, sok esetben az emberek formálják a történelmet, de az biztos, hogy a neveltetésnek mindig óriási jelentősége van – mondta.
A résztvevők egy héten keresztül dolgoznak egy-egy választott szent megfestésén, ami roppant bonyolult és összetett folyamat, szigorúan az ikonfestészet ősi bizánci technikájához és szabályaihoz ragaszkodva dolgoznak. Először a szentek alakját karcolják körbe, majd ujjbeggyel körbefestik a figurát. Ezt követően ezt a hátteret sellakkal vízszintesen és függőlegesen is többször áthúzzák, csiszolópapírral simára finomítják, majd felviszik rá a ragasztó réteget, és ráragasztják az arany lapocskákat.
Aranynak mondjuk, de ezek nyilván aranyutánzatok. Ugyanaz a vastagság, ugyanaz a technikája, mintha eredeti aranyfüst lemezek lennének, de egyrészt mi még nem vagyunk azon a művészi szinten, hogy ezt arannyal csináljuk, másrészt az igencsak megdrágítaná a történetet
– meséli mosolyogva Alexov Ljubomir.
A munka oroszlánrésze csak ezután következik: előbb tojássárgájával lekenik az egész táblát, majd jöhet a szent kidolgozása. Előbb a ruházat és a díszítő elemek sötétebb, majd a világosabb árnyalatai készülnek el, ezeket mind egyénileg keverik ki az alapszínekből. A legvégén következnek a kezek és az arc, majd a feliratok és a glória.
Mindez persze csak a tömör leírása annak, amit ottjártamkor sikerült lejegyzetelnem: Simicskó István szerint ezt türelem és odafigyelés nélkül nem is lehet megcsinálni. Éppen ezért a műhelymunka résztvevőit is egy igazi ikonfestő művésznő, Vesna Stanisavljevics segíti a folyamatok helyes elsajátításában és kivitelezésében, aki ilyenkor egyenesen Belgrádból érkezik hozzánk.
– Nekünk annyi előnyünk van, hogy a deszkát, amire dolgozunk, annak az alapozását előttünk valaki már elvégezte, ami egy körülbelül húsz rétegből álló alapot jelent. Ezeket ma már művészellátó boltokból is be lehet szerezni, Belgrádban legalábbis mindenképpen. A középkori szerzetesek idejében azért ez nem így ment – világosít fel Alexov Ljubomir, majd hozzáteszi: a tábor gyakorlatilag ingyenes, csak magát a deszkát kell megfizetni. Az idei foglalkozásnak sajnos vége van, de jövőre újból várják az elmélyülésre vágyó érdeklődőket.
