A darab zeneileg legszebb részei a három főszereplő közös áriái, hiszen hangjuk tökéletes összhangban találkozik egymással és a muzsikával.
De nem szabad megfeledkeznünk az Aida másik jellegzetességéről sem, a nagy létszámú kórusról, amely kellő grandiózusságot kölcsönöz az előadásnak és magában hordozza az újabb zenei csodát.
A díszlet feketében és aranyban pompázik, azonban a szereplők piros és szürke jelmezei tompítják ezt a fenséges, de kissé rideg hatást. A nagy létszámú kórus és szereplőgárda kiegészül egy akrobata táncmozdulatokat felvonultató tánckarral, akik tovább színesítik az amúgy is megkapó képet. Az Operaház a mai korra reflektálva állította színpadra a darabot, amelyben modern fegyvereket is használnak, ezzel híva fel a figyelmet korunk veszélyére és a béke fontosságára.
Operaközvetítéseket nézhetünk és hallgathatunk a rádióban, a moziban vagy otthonunkban a képernyő előtt. De bármilyen tökéletes is a technikai reprodukció, az élő előadást soha nem tudja pótolni. Azt az érzést, amikor több száz emberből tör ki a tapsvihar – ahogy ez az Aida után is megtörtént –, főleg nem. Így annak, aki szereti az operát, javasoljuk, minél előbb látogasson el az Operaházba, mert egy évadban csak pár hétig játszanak egy-egy kiváló előadást. Az Aidát idén már nem is tudjuk megtekinteni, de a hasonlóan csodálatos Tosca, Giacomo Puccini örökbecsű darabja még pár hétig látható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!