A dolce vita nemcsak a gazdagok kiváltsága

A dolce vita jelentése egyszerűen ennyi: édes élet. A kifejezés azonban nem egyszerű, sokkal többet jelent annál, hogy finom ételeket eszünk, jól élünk. Federico Fellini 1960-as, az olasz felső osztály fényűző, de sokszor üres életét bemutató La Dolce Vita című filmje révén vált világszerte ismertté a szókapcsolat, ám valójában nemcsak a gazdagok kiváltsága, hanem mindenki számára elérhető életérzés. Az olaszok alapvető esztétikai érzéke, önmaguk tisztelete, itt és most fókuszú felfogása adja az alapokat, azzal kiegészítve, hogy a legapróbb dolgokból is ki lehet hozni a szépséget. Ezt az életérzést idézi meg a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása, amely azt mutatja be, milyen élményeket, benyomásokat és inspirációt jelentett Itália a magyar alkotók számára.

A rendezvény számos programja a Dolce vita. Itália élménye két évszázad magyar művészetében című kiállítás köré szerveződik. Fotó: Németh András Péter Fotó: Németh András Péter

Prágai Adrienn elmondása alapján a kifejezés úgy vonul végig a tárlaton, hogy különféle Itália- vagy Olaszország-meghatározásokat tárnak a látogatók elé, és mindegyik teremben van valamiféle olyan motívum, ami emelkedetté és valóban édessé teszi ezt a témát. Ezzel együtt elhelyeztek olyan témákat is, amelyek nem feltétlenül sorolhatók be az édes élet kifejezésbe, ellenben ezeknél azt idézi meg a tárlat, hogy Olaszország mint élmény mit jelentett az alkotóknak. 

Fotó: Németh András Péter

A magyarok Olaszországhoz való vonzalmával, vágyával, megismerésével és a dolce vita életérzés megtapasztalásával és elsajátításával kapcsolatban a kiállítás kurátora úgy fogalmazott, ez lényegi eleme a kiállításnak, vágyjuk az antikvitást, az eredeti régiségeket, az egész kultúrát. – A magyar művészeknek Olaszország mindig is különleges úti cél volt. Sokan azért utaztak oda, hogy saját szemükkel lássák azokat a műalkotásokat és történelmi emlékeket, amelyeket addig csak könyvekből ismertek. Fontos volt nekik, hogy személyesen találkozzanak ezzel a több ezer éves kulturális örökséggel, átéljék annak hangulatát, és inspirációt merítsenek belőle saját alkotásaikhoz. A művészet mellett maga az olasz életforma is vonzotta őket. A tengerpart, a mediterrán táj, a városok hangulata és az emberek életigenlése sok magyar alkotót lenyűgözött. A kiállításon látható naplórészletek és visszaemlékezések is arról mesélnek, milyen mély benyomást tett rájuk az ottani élet. Gyakran említik a közvetlenebb életszemléletet, a közös étkezések hagyományát és azt a sajátos kulturális légkört, amely számukra egyszerre volt újszerű és inspiráló – magyarázta a kurátor. 

Olaszország sokféleképpen inspirálta a magyar művészeket. Volt, aki beutazta az országot, és az ott szerzett élményeit, a tájakat és a városokat örökítette meg festményein, mint például Ligeti Antal. Idősebb Markó Károly pedig annyira megszerette Itáliát, hogy második otthonának választotta, és egész életében kimeríthetetlen ihletforrást jelentett neki az olasz táj. Csontváry Kosztka Tivadar különleges, szinte misztikus hangulatú tájképei és Gulácsy Lajos Dante ihlette alkotásai mellett olyan művek is láthatók, amelyek az olasz utcák hangulatát, az ott élő embereket, a városok nyüzsgését és a hétköznapi pillanatokat mutatják be. A festmények, grafikák, szobrok és fotográfiák együtt sokszínű képet adnak arról, milyen élményt jelentett Olaszország a magyar művészeknek.

A kiállítás nem egyfajta kronológiát követ, különféle témacsoportok vannak, amelyeken belül van akár száztíz, százhúsz év különbség is. A kurátor akár visszafelé is tud tárlatvezetést tartani, mert nem meghatározott sorrendben értelmezhetők a témák. – Úgy kell elképzelni, mint egy kaleidoszkópot, amit akárhogy forgatunk, mindenhogyan működik és élvezhető – magyarázta Prágai Adrienn. Aba-Novák Vilmos és Bernáth Aurél expresszív festményein a tengeröböl és az égbolt egymással versengő kék foltjai, míg Vaszary János művein a tengeri strandok derűs, színes forgataga teremti meg a táj hangulatát. A kurátor azt is elárulta, Ligeti Antal Capri szigetéről alkotott festménye előtt rengetegen meg szoktak állni. Ez egy hatalmas méretű műalkotás, nagyon izgalmasak a színei, olyan kékek, amiket magyar tájakon nem igazán látunk. – A kiállítás enteriőrje egy művészcsapatnak köszönhető, nagyon színes falakkal dolgoztunk, amelyek hullámoznak, tehát a töredezettség, amit egy kaleidoszkóp ad, a kiállítás minden mozzanatára utal. Egy igazán modern teret próbáltunk létrehozni, alkotója Albert Ádám és őt segítette még Fusz Mátyás is, tehát egy igazán friss szemléletű kortás művészcsapat álmodta meg ezt a látványt – hangsúlyozta Prágai Adrienn művészettörténész.