A dinnye ezer arca – egészen elképesztő dolgokat készítettek belőle régen

A dinnye ma a nyár egyik legkedveltebb gyümölcse, amit többnyire frissen fogyasztunk. A régi magyar konyha azonban sokkal változatosabban használta fel: lekvárt és kompótot főztek belőle, héját kandírozták vagy savanyították, magjából gyógyító ételt készítettek, sőt még párlat is készült belőle.

Forrás: fortepan/Péterffy István

Dinnyelekvár, kompót és kandírozott dinnyehéj 

Már egészen korán, a 17. században is megpróbálták eltenni ízét télire. A sárgadinnyét mézzel, sáfránnyal, borssal és gyömbérrel főzték össze, egyfajta dzsemnek. A fűszerezés hagyománya később is megmaradt: a 19. században citromos dinnyelekvár, vaníliával és rummal ízesített dinnyedzsem, valamint rumos kompót szerepelt a receptek között. Laborfalvi Róza pedig jégbe hűtött, tejszínnel és rummal kínált dinnyét szolgált fel Petőfi Sándornak.

A Hét szakácskönyve (1902) azt ajánlja, hogy a kemény húsú, apró görögdinnyét hámozzuk meg, magját szedjük ki, vágjuk fel kockára, majd ugyanannyi cukorral, mint amennyi a gyümölcs, két napig hagyjuk állni. Ezután öt órán át főzték vaníliával vagy gyömbérrel a dinnyét, míg áttetsző, különleges édesség nem lett belőle. Móra Ferencné 1928-as receptje nyomán a gyümölcsszeleteket rövid forrázás után fahéjjal és szegfűszeggel ízesített sűrű cukorszirupba tették, majd három napon át újra és újra felforralták. 

Mire használták a dinnye magját? 

A télire való tartósításnak más módját is ismerték. Zilahy Ágnes 1892-es szakácskönyve szerint az ép dinnyéket hamu közé, lezárt ládába rakták úgy, hogy ne érjenek egymáshoz. Ezzel a módszerrel szerinte még a tél végén is élvezhető maradt a gyümölcs. A dinnyehéj sem került a szemétbe. A kandírozott változathoz először lefejtették a zöld külső héjat, a fehér részt ecetes vízben előfőzték, majd többször cukorszirupban forralták át. Az utolsó főzéskor citrommal ízesítették, végül süteményekbe keverték vagy önmagában fogyasztották. 

De még a dinnye magját sem pazarolták el. Szentbenedeki Mihály 1601-ben olyan betegeknek szánt ételt írt le, amelyben a mozsárban összetört dinnyemagot vízzel felfőzték, mézzel édesítették, majd pirított kenyérkockákkal tálalták. Későbbi gyógyászati könyvek tisztító és gyulladáscsökkentő hatást is tulajdonítottak a dinnyének. A kevésbé érett dinnyét fűszeres ecetben, szegfűszeggel tették el savanyúságként. 

A dinnye sokkal több volt, mint nyári gyümölcs 

A régi receptekből világosan látszik: a dinnye őseink számára nem csupán frissítő nyári gyümölcs volt, hanem sokoldalú alapanyag. Ez a gazdag hagyomány ma már szinte feledésbe merült, pedig ezek a receptek azt bizonyítják, hogy egy dinnyében is egy egész konyhai világ rejtőzhet. Amit ma fenntartható szemléletnek nevezünk, az számukra magától értetődő volt, ráadásul irigylésre méltó leleménnyel és fantáziával nyúltak ehhez az egyszerű gyümölcshöz.