Vincent Cassel vagány taxisként révészkedik az Operában

Orfeusz és Eurüdiké története LED-falak között elevenedik meg ebben az opera-fantáziában, kipróbált operaénekesek és néhány ismerős európai filmcsillag tolmácsolásában. Az Opera! azonban csak keretként használja klasszikus mítoszt, hogy egy meggyőző válogatást adjon a zenetörténet legismertebb áriáiból. Egyszerre posztmodern tiszteletadás, technológiai kísérlet, kultúrtörténeti kirakós, és játékos szerelmeslevél az operához, ami rámutat a pátoszos műfaj átéhető hétköznapiságára.

A filmben az európai mozi olyan ikonja is feltűnnek, mint Vincent Cassel és Fanny Ardant, vagy Almodóvar állandó színésznője, Rossy de Palma, de a főszerep egyértelműen a kipróbált operaénekeseké. Valentino Buzza Orfeuszként vegyes benyomást kelt, karizmája nem mindig elegendő ahhoz, hogy magától értetődően magára vonja a tekintetet (ellentétben Erwin Schrottal, aki az alvilág uraként brilliózik), különösen egy vizuálisan ennyire túláradó filmben. Operaénekesként azonban megkérdőjelezhetetlenül hiteles, és született kaméleonként váltogatja a jelmezeket is: Orfeusz a film különböző jeleneteiben ugyanis rockerként, kopaszodó operarajongóként és más hétköznapi figurák bőrébe bújva is megjelenik, ami a posztmodern átkeretezésen túl azt üzeni, hogy Orfeusz és Eurüdiké története nem egyetlen ember mitikus tragédiája, hanem az újra és újra ismétlődő emberi tapasztalat, egy szerettünk elvesztésének univerzális élménye. Hádész nem csak az alvilág isteneként tűnhet fel, hanem géppuskakarabélyt szorongató gengszterként, gyilkos kórként vagy szerencsétlen balesetként is. Az opera monumentalitása, a zene, a jelmezek és a markáns vizuális világ csak felnagyítják és még drámaibbá teszik ezt a nagyon is egyszerű emberi fájdalomat, az Opera! pedig épp aztmutatja meg, hogy mennyire eposzi és mégis hétköznapi az élet – attól függően, hogy milyen színekkel festjük meg,