Az első részben a Sorsügynökséget ajánlottuk, amely a szabad akarat és a szerelem kapcsolatát vizsgálta. Ezúttal egy olyan alkotás következik, amely a genetikai tökéletesség, az előítéletek és az emberi kitartás kérdését állítja a középpontba: az 1997-es Gattaca.
Gattaca – Amikor a génjeink döntik el a jövőnket
Kevés olyan science fiction készült, amely ennyire visszafogott eszközökkel, mégis ennyire erőteljesen beszél a jövőről. A Gattaca egy olyan világba kalauzolja a nézőt, ahol az emberek sorsát már születésük pillanatában meghatározza a DNS-ük. A genetikai vizsgálatok alapján eldől, ki milyen életre számíthat, milyen munkát végezhet, és meddig élhet. A tökéletesnek tervezett emberek előtt minden ajtó nyitva áll, míg a természetes úton születettek szinte esélyt sem kapnak.

A film főhőse Vincent Freeman, akit Ethan Hawke alakít. Vincent természetes úton született, ezért genetikailag „érvénytelennek” számít, ennek ellenére gyermekkora óta arról álmodik, hogy űrhajós lesz. Hogy megvalósítsa álmát, egy genetikai értelemben tökéletes férfi, Jerome Eugene Morrow (Jude Law) személyazonosságát veszi kölcsön. Terve azonban veszélybe kerül, amikor egy gyilkossági nyomozás a Gattaca Űrkutató Központba vezet.
A Gattacát Andrew Niccol írta és rendezte. Bár ez volt első nagyjátékfilmes rendezése, már ekkor megmutatkozott különleges érzéke az intelligens science fiction iránt. A főbb szerepekben Ethan Hawke és Jude Law mellett Uma Thurman, Alan Arkin, Loren Dean, Gore Vidal és Ernest Borgnine is látható.

A mozi zenéjét a többszörös Oscar-jelölt Michael Nyman szerezte. A lírai, zongorára és vonósokra épülő dallamok különleges érzelmi mélységet adnak a történetnek, és sokak szerint a film egyik legnagyobb erősségét jelentik.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!