Flóris alakjában keveredik a hiúság, a félelem, az önirónia és az élet szeretete. Déry nem igyekszik rokonszenvesebbé tenni a figuráját annál, amilyen. Az idős író gyakran önző, indulatos, máskor szánalmasan kiszolgáltatott, de képes arra is, hogy saját helyzetének nevetségességét felismerje. Zsótér Sándor szerint az időskorról alkotott képünk rendszerint két véglet között mozog. Az idős ember vagy elesett, segítségre szoruló figura, vagy „galambősz, tudós és bölcs”. A hétköznapi emberi tulajdonságok, a hiúság, a szexualitás, a humor és a vágy mintha egy bizonyos életkor után már nem tartoznának hozzá a róla kialakított képhez.
Azt hiszem, egyikünk sem tartozik egyik vagy másik kategóriába. Déry felborítja ezt az ámítóan áporodott, hamis képet az időskorról. Talán ebben van a humora is
– fogalmaz Zsótér.

Amire már végképp nem számított
Flórisnak az jut eszébe, hazahívja Svájcban élő fiát, akit még gyerekkorában küldött külföldre. A fiú fiatal feleségével, Catherine-nel érkezik haza. Az idős író eleinte ellenségesen fogadja a lányt, akinek közvetlensége és feltétel nélküli szeretete azonban feloldja az ellenállását. A fia felesége, a természete, szépsége, a vele való megismerkedés és a kapcsolat váratlan érzelmeket ébreszt Flórisban. A fiatal nő iránt érzett szeretete szépen lassan szerelemmé alakul, amelyet saját maga előtt is nehezen tud megmagyarázni. A történet kezdetben úgy néz ki, mintha az apa és fiú közti konfliktusról szólna, ám végül az idős férfi, valamint menye kapcsolatára összpontosít. A regény címe is Catherine-hez kötődik.
A bópeer a francia beau-père, vagyis após szó kiejtés szerinti átírása, amellyel a lány Flórist szólítja.
A férfi számára ez a szerelem egyszerre féktelen öröm és boldogság, ami fájdalommal vegyül. Az idős úr újra érez, újra felébrednek benne a vágyak, a vonzalom, a várakozás szinte új embert varázsol belőle. Miközben rajong a menyéért, együttesen érzi a sokkoló valóságot, ami határok közé szorítja őt, nem felejtve az életkorát és a szerepét a családban.
Megtapasztal valamit, ami olyan, mint a mesében. A testiség nélküli szerelmet
– mondja Zsótér Sándor.

























