– Richard Strauss imádta az országomat. Olaszország elképesztő módon inspirálta. Elég csak arra gondolni, hogy első szimfonikus költeményét Itáliából címmel egy olaszországi útja után írta meg. És ne feledjük el azt sem, hogy a Rózsalovagban a huszadik század egyik legszebb áriáját egy olasz tenornak írta. Richard Strauss azonban mindenekelőtt német zenész volt, kulturális háttere pedig elsősorban német zenészekkel, Brahmsszal és Wagnerrel rokonítja. Azonban nyilvánvaló Mozart iránti vonzalma, aki az olasz operaszerzők egyik legközelebbi rokona.
– Hogyan közelíti meg ezt a három művet és általában a darabokat, amiket vezényel? Van valamilyen egyéni koncepciója?
– Mindenekelőtt megpróbálom a zeneszerző szemével látni a partitúrát; ez azt jelenti, hogy azt próbálom megmutatni, amit a szerző szeretett volna létrehozni. Ez egy univerzális koncepció számomra, Monteverditől kezdve egészen Ligetiig mindenkire alkalmazom. A darabok eredetének ismerete sokszor segít megérteni a különböző kompozíciós döntéseket, valamint bizonyos megoldások okait. Véleményem szerint egy zenei előadó feladata elsősorban az, hogy közvetítő legyen a zeneszerző és a közönség között, így a zeneszerző üzenetét adja át a hallgatóknak, ne pedig a sajátját.
– Milyen jövőbeni tervei vannak, hol lép fel legközelebb?
– Január végén a Maggio Musicale Fiorentino zenekart vezénylem Olaszországban, ahol egy Beethoven-repertoárt játszunk majd. Aztán február 9-én ismét visszatérek Magyarországra, Bellini Az alvajáró című művét vezénylem a Müpában.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!