A tárcaíró tehát megélte a boldogság pillanatát akkor, amikor töltöttek neki a jégkockákkal teli vizeskancsóból. Krúdy Gyula korában a történetet innen már nem is kellene folytatni, vagy egy másik történet venné kezdetét, ám modern korunkban ekkor jön a dramaturgiai fordulat. A művésznő odahajolt ugyanis a tárcaíróhoz, és a fülébe súgta, hogy az egyenlőség miatt. – Mindig elfelejtem, hogy már egyenlőség van mindenben – válaszolt pikírt módon a tárcaíró, mert felbosszantotta a művésznő megjegyzése. – Azt soha nem szabad elfelejteni – vágott vissza a fiatal művésznő, majd elsietett. A tárcaíró pedig megihatta végre a jeges vizet, amelyet nem az ősi női gondoskodás miatt töltöttek neki, hanem az egyenlőség okán. Napokkal később is arra gondolt a tárcaíró, milyen jó, hogy férfinak született, és emiatt nem teszi fölöslegesen bonyolulttá az életét.
A tárcaíró az egyenlőség okán kapott vizet
Komolyan gondolkodóba esett, hogy most mi legyen.

Komment
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en


















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!