A második világháború alatt Budapest épületeinek mindössze 15 százaléka maradt épen. A katasztrófa után a lakáshelyzetet tovább súlyosbította, hogy az emberek tömegével költöztek vidékről a nagyobb városokba, vagyis gyorsan, hatékonyan és olcsón kellett házak tízezreit megépíteni. A megoldást a panelsorok felhúzása jelentette. Az első panelház Dunaújvárosban épült 1959-ben, az utolsók pedig a nyolcvanas évek végén készültek el. A többemeletes épületekben 50-60 négyzetméteres lakások kaptak helyet, a tervezők praktikus, a teret maximálisan kihasználó alaprajzokat alkalmaztak. Mindegyik panellakásban volt konyha és egy kis fürdőszoba is, ami óriási komfortnak számított – olvasható a Lakáskultúra.hu cikkében.