A „bajszos püspök” – a házi őrizetben lévő valódi püspök mellé kijelölt állami felügyelő – valósággal őrjöngött a botrány miatt, de azt nem tudta keresztülvinni, hogy Pétery József felfüggessze legtehetségesebb és leghűségesebb papjai egyikét. A büntetés azonban nem maradhatott el, és Pálos Frigyest máris áthelyezték Hatvanba káplánnak a prépost mellé. Itt is a hitoktatás és a ministránsokkal való foglalkozás jelentette fő tevékenységét, de a súlyos károkat szenvedett templom nyomorúságán még korábbi állomáshelyeinél is nagyobb igyekezettel próbált enyhíteni. Külön kis műhelye volt, ebben esztergálta a hiányzó gyertyatartókat, a szentségi trónust, készítette a szószék függönyét. Aztán 1956-ban ismét mehetett: ezúttal Ceglédre. Ott érte a forradalom, ott találkozott a Szuezi-csatornát kereső oroszokkal, és olyan hősi halottat is temetett, aki a Szovjetunióból érkezett a forradalom leverésére, de a helyzetet megismerve a felkelők oldalára állt. Hitoktatásra már nem volt lehetősége, majd a harcok végén, a zűrzavar kellős közepén visszahelyezték Hatvanba.
A legújabb hatvani megbízatás sem tartott sokáig, 1957-ben mehetett Vácra, és ekkor már művészettörténeti érdeklődésének megfelelő is feladatot is kapott: az egyházmegye műemlékeinek gondozását bízták rá. Gyermekkorától érdekelte a művészet, a szépség mibenléte, de még húsz évig nem végezhetett szakirányú tanulmányokat. 1976-ban indítottak egy kurzust az ELTE-n, kifejezetten papok részére, hogy az egyházi műkincsek gondozására legyen néhány megfelelő szakember. Hatalmas vívmány volt ez, összesen tizenketten végeztek.
Persze Vácott is csak három évet dolgozhatott, ugyanis az Állami Egyházügyi Hivatal éber munkatársai megállapították, hogy rossz hatást gyakorol az apostoli kormányzóra, Kovács Vincére. De azért a kései szocializmusban már nyugodtabb körülmények között dolgozhatott. Restauráltatta a középkori tereskei templomot, 1979-ben pedig hatvani prépost lehetett. Bár a rendszerváltás után a váci egyházmegyei gyűjtemény megalapítása nem az ő nevéhez fűződik, két alkalommal is igazgatója volt a múzeumnak. Már jóval nyugdíjkorhatár felett is fiatalokat megszégyenítő munkabírással dolgozott. Kilencvenöt esztendő nagy idő a szépség megismerésére. De a harmónia valódi megértése csak most jött el számára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!