Lejárt a fröccsöntött Barbie babák kora

Havonta épül egy-egy felhőkarcoló, sztráda vagy vasútvonal. Sőt Pekingben a mobilozók már külön közlekedési sávot is kaptak. De övék a legnagyobb szellemváros és a sehova sem vezető, sokmilliárdos metrókijárat is. Harmincmillió forintos fizetésért sem találnak szakembert a világ legnagyobb rádiótávcsövének üzemeltetéséhez.

Robotőrjárat a pekingi Babaoshan forradalmi temetőben a kínai halottak napján Fotó: China Stringer Network Forrás: Reuters

Érdeklődők fotózzák a csungkingi vonatot, amely lakóépületeken halad át
Fotó: Reuters

Nincs lehetetlen

Mindezek ellenére Kína nap nap után bizonyítja, hogy náluk nincs lehetetlen. Ezt igazolja a most épülő szuperváros, Hsziongan, amely háromszor nagyobb területű lesz New Yorknál új, innovatív gazdasági központokkal. A helyszín Pekingtől alig száz kilométerre, az északkeleti Hopej tartományban található, Kína édesvizekben egyik leggazdagabb, kedvező környezeti adottságú vidékén.

A környezetvédőkkel persze senki nem foglalkozik, akik szerint az ország az elmúlt évtizedben már 1,36 millió hektárnyi vizes élőhelyet veszített a fejlesztések miatt. A beruházás még kínai léptékkel nézve is kiemelkedőnek számít: a mintegy 2000 négyzetkilométeresre tervezett metropolisz összköltségét 290 milliárd dollárra becsülik, ami durván a magyar éves bruttó hazai termék (GDP) kétszerese. Az építkezés akár évtizedekig is eltarthat az Asia Times beszámolója szerint. Az új metropolisz lakó-, kereskedelmi és üzleti negyedeit környezetbarát közlekedési hálózat és csúcstechnológiájú kommunikációs rendszer kapcsolja majd össze, energiaellátását pedig megújuló forrásokból oldják meg.

Eközben jól halad a fővárost Hsziongannal összekötő, 92 kilométeres vasútvonal építése.

Szobrászati fesztivál élő közvetítése tíz okostelefonnal különböző platformokon
Fotó: Reuters

A 33,53 milliárd jüanból 2020-ra megvalósuló sínpár lerakása után harminc percen belül elérhető lesz Peking centruma. A világ legszennyezettebb fővárosában a levegő belégzése még ma is napi húsz szál cigaretta elszívásának megfelelő szmoggal terheli a tüdőt. Ám ugyancsak ebben a metropoliszban sokasodnak az olyan járdaszakaszok – több száz kilométernyi épült három év alatt –, ahol kizárólag a mobiltelefonozók, azon belül is az SMS-ezők közlekedhetnek. Így nem zavarják a „szenvedélybetegek” a közlekedésre figyelő járókelőket, és talán ők is épségben juthatnak haza.

A Jangce partján fekvő, harmincmilliós Csungkingben az elmúlt két évtizedben viharos gyorsasággal épültek villamosított vasútvonalak, hidak, autópályák, gyorsvasutak és sokszintes sztrádák. Sőt a metróvonalak hossza is sokszorosára nőtt. A nemrég elkészült hatos számú vonallal viszont egyáltalán nincs rendben minden, hiszen egyik megállója a város délnyugati szegletében a semmi közepén áll, három kijáratából pedig csupán egyet használhatnak az utasok. Igaz, a felszín alatt futurisztikus világ fogadja a nagyközönséget, azonban a le- és feljáratokhoz nem vezet aszfaltozott út, gazból, csapadékos idő esetén kellően sáros földutakból, illetve keszekusza betonkerítésekből nincs hiány. Az automatizált fantommegállóról talán azt sem tudják az emberek, hogy létezik.

Viharos gyorsasággal épül a Jangce partján az infrastruktúra
Fotó: Reuters

Üres metropolisz

Tavaly a világ 160 új felhőkarcolója közül közel nyolcvan Kínában épült meg. Ez a szuperszonikus fejlődés persze rengeteg nyersanyagot igényel, amelyből esetenként Kína képes lenne egyedül felhasználni a világ teljes készletét. Cementből Kínában évente 6,6, míg az Egyesült Államokban 4,5 gigatonnát használnak fel. 2018-ban egy kínai cég 19 nap alatt húzott fel egy 57 emeletes épületet az ország középső részén fekvő Csangsa városban. A munkások naponta három emeletet építettek. Az összesen 186 ezer négyzetméter területű felhőkarcolóban nyolcszáz lakást és négyezer főnek munkát adó irodahelyiségeket alakítottak ki.

A vállalkozás korábbi rekordja egy harmincemeletes szálloda volt, amelyet 15 nap alatt szereltek össze. Sőt a vállalat pár éve 48 óra alatt egy 15 emeletes szállodát is „összedobott”. A következő, csangsai „mestermű” 838 méter magas lesz, amelyben kilencven nap alatt 220 emeletet alakítanak ki. A lakóépületnek tervezett Bábel toronyban egy kisvárosnyi, közel 32 ezer ember élhet majd, akik 104 gyorslifttel száguldozhatnak a szintek között. A Microsoft atyja, Bill Gates egyik üzenetében elismerte: amit az USA száz év alatt felépített, köztük a Hoover-gátat, a Golden Gate hidat és az összes felhőkarcolót, azt Kína három év alatt összehozta.

Persze hogy náluk létesült a világ legnagyobb üresen tátongó metropolisza is. A Belső-Mongóliában, a Sárga-folyó mentén található Kangbasi városrész több millió embert is befogadhatna, ám csupán 30 ezren lakják. Ők gondoskodnak arról, hogy ne legyen az enyészeté a mindennel felszerelt okosváros, ahol még egy 600 méter hosszú szökőkút is működik. Csak éppen nincs, aki gyönyörködjön benne. Persze az igazsághoz tartozik, hogy Kínában az egész újváros-építési robbanás annyira fiatal, hogy teljes mértékben késznek tekinthető cityt még mindig nem találunk. A kormány pedig újra és újra átalakítja saját gazdaságát, még nehezebb helyzetbe sodorva ezzel a tradicionális iparágakat, mint a bányászat, acél- és cementgyártás.

Az ENSZ adatai szerint a világon 2017-ben összesen 105 millió kínai turista utazgatott, amivel rekorderek lettek. Még az amerikaiaknál is több pénzt költöttek egy-egy idegen országban. A belföldi turizmus is virágzik, egy évtized alatt temérdek különleges, innovatív alkotást hoztak létre. Mint például a 488 méter hosszú sicsiacsuangi üvegpadlójú gyalogosfüggőhidat, amely két meredek szikla között feszül 218 méteres magasságban egy szakadék fölött. A Hopej tartományban lévő látványosságot több mint ezer darab négy centiméter vastag üveglapból állították össze. Eleve úgy tervezték, hogy a közepe felé haladva kissé kilengjen a látogató alatt, némi izgalommal fűszerezve a páratlan vizuális élményt. Akár kétezren is tartózkodhatnának rajta, ám egyszerre legfeljebb ötszáz embert engednek fel rá.

A csungkingi hatos számú metróvonal megállója a semmi közepén
Fotó: Reuters

Ha „reped” az üveghíd

A Csangcsiacsie Nemzeti Park 430 méter hosszú, 300 méteres magasságban ívelő üveghídján naponta nyolcezren akarnak átmenni, ám csupán a tizedének sikerül. Eközben sokszor ijesztgetik a látogatót repedést imitáló effektekkel, ami ebben a magasságban olyannyira nem mókás, hogy a bátor vállalkozók sokszor rosszul lesznek. Tavaly év végére pedig megépült a világ első szakadékba épített, lefelé nyúló hotelje is.

A Shimao Wonderland nevű ultramodern épület 19 emeletéből 16 a talajszint alatt található, csak három szintje emelkedik a földfelszín fölé. Az építészek úgy tervezték, hogy az épület „legördüljön” egy nagy, elhagyatott kőfejtő meredek szikláin. Vannak vízszint alatt lévő részek is. A két alsó szint egy tíz méter mély akváriumba merül, az ott megszállók ablakai halakkal teli medencékre néznek. A látványosságon ötezer mérnök és munkás dolgozott, a költséget 150 milliárd forintra becsülték.

És az már csak természetes, hogy elkészült a világ legnagyobb, 50 milliárd forintból felépített rádiótávcsöve is, ám vezető üzemeltetőt nem találnak, ugyanis fizikusból is jelentős a hiány. Rá­adásul a világon állítólag csupán negyvenen lennének alkalmasak erre a feladatra, de egyelőre még közülük sincs jelentkező a havi harmincmillió forintos fizetést kínáló megbízatásra.