Római kor

Csónakházak, büfék, romok, vadregény, por és luxus egy eklektikus csomagban. Harminc éve nem lehet tudni, mi az irány, merre fejlődjön a Római-part.

2019. 04. 23. 13:31

Ám e kora tavaszi szombat délutánon még lakat van a csónakházakon. A stégeken napozók, egy eltökélt vadkacsa társaságában. Az egyik kikötői ponton víz alá került a télen, a félig a folyóba merült támasztórúdja pedig kifogott egy Fekete-tenger felé igyekvő komplett nyárfát. A Golyós Bár és Étterem oldalában vidám hatvanas társaság pétanque-ozik. Az urak nagy hangon szakértenek, mellé macsósan kóstolgatják az egy szem hölgyet: – Megvannak a golyóid, Ibolya? Hö-hö-hö! A hölgy válaszul simán veri az egész bandát.

A part egyik legnépszerűbb helye, a Fellini Római Kultúrbisztró, még szintén nem települt ki a fövenyre. A mellette lévő Nap Bácsi Étterem öreg fájának törzsére fabrikált gyerekkilátó viszont télre is kint maradt, fürtökben lógnak róla a srácok. Arrébb sétálva egy sólya töredezett betonján két barátnő telepedik le. Az idő fiatal még, mint ők, ennek ellenére borospalack-trikolórral (rozé-fehér-vörös) érkeztek, nyilván szakértők.

A part menti telkeken is váltakozik a prosperitás és a hanyatlás. A Béke II. csónakháztól jobbra egy kibelezett szállodacsontváz éktelenkedik, amelynek összegraffitizett vasbeton szerkezete állítólag megfelelő helyszín volt egy horrorfilm forgatásához. Felgazosodott telken álló romos házak, lyukas tetejű elegáns villák, fénykorukban is lélektelen szocreál vállalati üdülők, befuccsolt hotelek sora kölcsönöz világvége-hangulatot. Aztán medencés lakóparkok, magas kerítések mögé rejtőzött pazar magánházak, különböző rendű és rangú szállodák, teniszpályák, edzőtermek. A Római északi végén egy gigantikus lakópark-építkezés, a profitmaximálás jegyében. A túlzsúfolt betonrengetegre eufemisztikus kifejezés a „park” szó. Nem tudni, talál-e majd olyan nézőpontot a fotós a katalógus számára, ahonnan lehet „zöldövezeti álomotthon” illúzióját keltő képet csinálni.

Az ember helyet foglal a Frankie’s burgerstégnél lévő raklapfotelek valamelyikén, arccal a Duna felé. Akaratlanul is elgondolkodik: vajon mi lesz a Rómaival? Egykor evezősök zarándokhelye volt, tombolt a vízi élet a 23 csónakház környékén. Ma jó, ha hét vegetál. Az egyetlen hely a mai Budapesten, ahol a part többnyire még természetközeli állapotban van, telis-tele tájsebbel, de megtépázva is tízezreket vonz.

Jelenleg a Rómairól szóló átfogó fejlesztési terv nem létezik. A beruházói tőke viszont ugrásra készen várja, hogy rávethesse magát a zsíros üzlettel kecsegtető, részben állami tulajdonban lévő telkekre. Ha lobbierejük birtokában ők győznek, minden beépül, átalakul.

Az, hogy a Római-part mindmáig megőrizhette eredeti funkcióját, jórészt annak köszönhető, hogy ártérnek minősül. Az ártéri jelleg nagyban meghatározza a hasznosítás módját, ami egyszerre előny és hátrány, sőt bizonyos fokig magyarázatot ad a terület általános hanyatlására is. A Római jövője szempontjából pozitív fejlemény, hogy megkezdődött a párbeszéd és a közös tervezés a helyiek bevonásával, így mindenki számára elfogadhatóan újulhat meg. Óbuda-Békásmegyer alpolgármestere, Puskás Péter mindenesetre leszögezte, hogy a kerület vezetése olyan megoldásban érdekelt, amely hosszú távon sem jár társadalmi feszültséggel. – Gátügyben két markáns mérnöki nézet ütközik egymással. Az egyik a védekezés szempontjából optimális, de a helyi körülményeket figyelmen kívül hagyó megoldást helyezi előtérbe. A másik mérnökcsapat azt mondja: először találjuk ki a funkciót, csak utána tervezzük meg a gátat! Ők lehetőséget látnak olyan nyomvonal kijelölésére, amely nem jár azokkal a károkkal, amelyektől a civilek tartanak. A kerület a legutóbbi fővárosi döntésnek is megfelelő nyomvonalat, azaz a kerítésvonalban húzódó gát megépítését látja kompromisszumos, de mindenki számára optimális megoldásnak.

Az önkormányzat három éve építési moratóriumot rendelt el a Római-part ingatlanjaira, amely érvényben marad egészen az új szabályozási terv életbelépéséig. A szabályozási terv megalkotásánál pedig az a cél vezérli a III. kerületet, hogy az a teljes közmegegyezés jegyében készüljön el.

– Mindenekelőtt részletes felmérést készíttetünk a jelenlegi állapotokról, ez lesz a kiindulási alap. Ezt követően az ingatlantulajdonosok, civil szervezetek és sportegyesületek bevonásával megkezdődhet a közösségi tervezés, amelynek megkeressük a demokratikus, egyben moderálható formáit – mondja az alpolgármester. – A sok érdekellentét miatt nagy vitára, de számos hasznos ötletre és javaslatra is számítunk. Ehhez legalább másfél évre lesz szükség. A szabályozásban érintett telkek zöme magánkézben van, húsz százaléka állami tulajdonú, ezek működő és nem működő csónakházak, üdülőtelepek. A harmadik fontos döntésünk, hogy kezdeményezzük a magyar államnál: adja át az állami telkeket Óbuda-Békásmegyer önkormányzatának. A célunk ezzel az lenne, hogy elkerüljük a privatizációt és az ide nem illő fejlesztéseket. Azt szeretnénk, ha ezek a telkek közcélokat szolgálnának, hogy megmaradjanak a csónakházak, játszóterek, parkok legyenek, bővüljenek a kulturális, sport- és rekreációs célú szolgáltatások. Pontosan hol és mi valósuljon meg, ehhez kell a konszenzussal létrehozott szabályozási terv. De addig sem tétlenkedünk. Idén is több tízmillió forinttal támogatjuk a civileket a parttakarításban, padok felújításában, facsemeték ültetésében. Közkívánatra pedig lépéseket tettünk, hogy már idén nyáron megnyithassuk újra a szabadstrandot a Hattyú csónakház környékén.