A csempészek példányonként 500 millió rúpiáért (körülbelül tízmillió forintért) adnak túl rajtuk külföldön. A varánuszok egyébként csak elszórtan, néhány helyen fellelhetőek, és nagyon érzékenyek az emberi behatásra. Az UNESCO adatai szerint a nemzeti park szigetein mintegy ötezer komodói varánusz él vadon, ám ebből mindössze 350 a szaporodóképes nőstény.
Fotó: MTI/Balázs Attila
Nem ez az első alkalom, hogy egy ország ilyen drasztikus intézkedéseket tesz egy sziget környezetének megőrzésére, és hogy nem lehet a végtelenségig hagyni, hogy a turisták büntetlenül kizsákmányolják a természetet. 2004-ben a malajziai kormány zárta be az összes szállodát a világ egyik legjobb búvárparadicsomában Sipadan szigetén. Az éjszakai búvárkodást betiltották, a kormány pedig korlátozta a turizmust, ma már csupán naponta 120 látogatói engedélyt adnak ki. A Palau szigetre érkező turistáknak nyilatkozatot kell aláírniuk, amelyet a vízum részeként az útlevelükbe bélyegeznek: meg kell ígérjék, hogy felelősségteljesen viselkednek ott-tartózkodásuk alatt. Thaiföld egyik legnépszerűbb úti célját, A part című film segítségével (?) világhírűvé vált Maya Bay-t is lezárják júniustól szeptemberig, hogy a rengeteg szeméttől fellélegezhessen.
A lezárások sok elmaradt bevételt jelentenek az országnak, ami értelemszerűen az idegenforgalomból élő helyeket sújtja a leginkább. Talán egyszerűbb volna, ha önkritikusan átgondolnánk utazási szokásainkat. Nem volt jobb, amikor a fényképek magunknak és a családunknak készültek, és amikor a felfedezés élményéért, az együtt töltött időért utaztunk? Mert a Földnek biztosan.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!