A Margaret Atwood regénye után írt cselekmény viszont sajnos nem tudott érdemben hozzátenni sem a történethez, sem a karakterekhez, sem Gileád világához vagy akár a további értelmezés lehetőségeihez. Amíg az első évad minden egyes epizódja arcon csapta a nézőt, azóta csupán variációkat láthatunk ugyanarra a témára, de az egész jelentősége részről részre csak kopik, az elszaporodott lassított felvételek pedig tovább borzolják a néző idegrendszerét.
A szolgálólány meséjében a hatalmon lévők is szenvedtek a saját maguk által létrehozott világ korlátai között, a sorozatírók által tovább álmodott folytatásban viszont az elnyomók és elnyomottak közötti kontrasztot felváltja a nők kontra férfiak narráció. A harmadik évadban szinte minden férfi utolsó szemétláda: June Kanadába menekült férje csak iszik, és sajnálja magát, szeretőjéről kiderül, hogy háborús bűnös, korábbi parancsnoka továbbra is gyenge pojáca, jelenlegi gazdája pedig kiismerhetetlen pszichopata. Velük szemben a nők többnyire áldozatkész hősök, elnyomott túlélők és ádáz harcosok, akik bármit megtennének az ártatlan gyerekek szabadságáért.
A szolgálólány meséjét egyszerűen nem lett volna szabad folytatni, ugyanis pontosan ezzel fosztották meg lényegétől. Az erős, szimbolikus alapanyagból súlytalan, izzadságszagú fordulatokat kisajtoló folytatás a sorozatkészítés állatorvosi lova: amikor csupán anyagi érdekből húznak el valamit hosszú évadokon keresztül, hátha valaki még kíváncsi lesz a végére.
(A szolgálólány meséje. Amerikai sorozat, forgalmazza: Hulu/HBO)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!