Banánhéj

Vajon hányszor kell még a nicaraguai munkásoknak megnyerniük a pert, hogy kártérítéshez jussanak, amiért nagy hatalmú amerikai cégek évekig vegyszerrel mérgezték őket? A nemzetközi ügyvédcsapat szerint a Párizsban kezdeményezett eljárással most jó úton járnak, talán évtizedek múlva pénzt is látnak. A kamatokkal együtt majd egymilliárd dollárról van szó.

Nicaraguai gazdák tüntetnek a tiltott vegyszerek használata ellen. Határtalan per Fotó: Oswaldo Rivas Forrás: Reuters

Aztán jött az ötlet, hogy Párizsban kezdeményezzenek eljárást, mégpedig exequatur pert. Mi is ez? Egy külföldön hozott ítélet kiterjesztése Franciaország területére. Ennek igen komoly esélye van, ugyanis a nicaraguai büntető törvénykönyv a francia alapján született, tehát nem lehetnek benne ellentmondásos megítélések. De van még egy csavar: a Franciaországban hozott ítéletnek – ha egyszer megszületik – az Európai Unió egész területén érvényt lehet szerezni. Majd egy egész földrészről igencsak nehéz kivonulni, hogy ne tegyék rá a kezüket a követelésükre. Franciaországban az egyik amerikai vegyipari multicég vagyonának egy csekély részét – ez csak töredéke a rá eső kárpótlásnak – biztosítékként már le is foglalták. Valószínűleg az amerikaiak fizetni fognak, ennyit megér nekik az egész európai piac.

Nicaraguai gazdák tüntetnek a tiltott vegyszerek használata ellen. Határtalan per
Fotó: Reuters

Felmerül a kérdés: az amerikai vállalatok milyen megfontolás alapján alkalmazták azután is a vegyszert, hogy világossá vált az egészségkárosító hatása? A DBCP-t az 1950-es évek közepén fejlesztették ki. A Shellnél végzett patkánykísérletek már 1958-ban azt igazolták, hogy a szer rákot okoz. A máshol végzett kísérletek is ezt mutatták ki. Majd húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1977-ben a munkaügyi hatóság betiltsa az Egyesült Államok területén a növényvédő szer használatát. Az indoklásban a következő olvasható: „Különösen veszélyes azokra a dolgozókra, akik érintkeznek a szerrel, ez kiválthatja a sterilizálódást vagy a rák fokozott kockázatát.”

A gyártóknak és az azt alkalmazó cégeknek ettől az időponttól – de már korábbról is – tudniuk kellett a vegyszer hatásáról. Igen ám, de hatalmas készletek álltak raktáron, és úgy döntöttek, ezeket külföldön értékesítik, ugyanis a tilalom csak az Egyesült Államokra vonatkozott, külföldön pedig igyekeztek eltitkolni az amerikai rendelkezést. Ha kitudódott, akkor azzal szerelték le az aggodalmaskodókat, hogy az amerikai hatóságok túlzottan óvatosak, nincs itt semmi baj.

A növényvédő szer felhasználása a banánültetvényeken 1983-ig tartott. Miként alkalmazták? Az öntözővízbe keverték, volt, ahol a munkások a kezükkel kavarták, hogy a szer jobban feloldódjon. Repülőgépekről is permetezték a DBCP-t, majd a gép elhaladta után azonnal kiküldték a dolgozókat folytatni a munkát, így belélegezték a szálló vegyszert. Semmiféle védőfelszerelést – kesztyűt, gumicsizmát, szájmaszkot, vegyvédelmi felszerelést, akár még egy keverőbotot – sem adtak a mezőgazdasági munkásoknak. Ebben a legtragikusabb az, hogy egyáltalán nem figyelmeztették a dolgozókat a veszélyre. Az volt a fontos, hogy minél lejjebb szorítsák a termelői költségeket.

Ha a nicaraguai munkások sikerrel járnak Párizsban, akkor számos más, környékbeli ország dolgozói is hasonló pereket indíthatnak Franciaországban. Ennek a történetnek van egy ikerügye, amely a francia tengerentúli területeket, az Atlanti-óceánban fekvő Antillákat érinti. Franciaországban a klórdekón-hatóanyagú, szintén a DBCP családjába tartozó növényvédő szert 1989-ben betiltották, mert alkalmazásakor emberi egészséget károsító jeleket tapasztaltak. Ennek ellenére a tengerentúli területeken, a guadeloupe-i és martinique-i banánültetvényeken 1993-ig használták, ettől sokan megbetegedtek. Ugyanolyan egészségkárosodások érték az antillai munkásokat, mint a nicaraguaiakat. Egyes tanulmányok szerint a lakosság 90 százaléka megfertőződött. Emmanuel Macron államfő, aki egy évvel ezelőtt járt az Antillákon, megígérte, hogy „a francia állam a környezetvédelmi botrányért vállalja a felelősséget”. Eddig nem történt semmi, ahogy az elmúlt évtizedekben sem. Az Antillákon is türelmetlenül várják a nicaraguai munkások perének alakulását.