Földanya

Utoljára a rendkívüli családszinódus idején mutatkozott a baloldali sajtó és az egyháztól kissé távolabb álló „haladó” keresztények részéről ilyen felfokozott érdeklődés a katolikus egyház iránt, mint az október 27-én befejeződött pánamazóniai szinódust megelőzően. Három évvel korábban a homoszexuális lobbi remélt áttörést, most a cölibátus eltörlését követelők. Úgy tűnik, ez utóbbiak elérték céljukat.

Ferenc pápa amazóniai indiánokkal a Vatikánban. Primitív rítusok és klímavédelmi divat Fotó: Vatican Media Forrás: Reuters

A pánamazóniai szinódus összehívását 2017. október 15-én jelentette be Ferenc pápa az Úrangyala imádság után. Mindjárt magyarázatot is adott az intézkedésre: úgy vélte, a térségben új utakra van szükség főként a bennszülöttek evangelizálása terén, akikről egyszerűen megfeledkezett a világ, és remény nélkül hagyta őket. Két hónappal később, 2018-ban látogatást is tett Chilében és Peruban, és az apostoli utat követően kérésére a perui püspökök bizottságot hoztak létre olyan problémák kivizsgálására, mint az emberkereskedelem, a környezetszennyezés, a nők elleni erőszak vagy a személyek kizsákmányolása. Kemény és összetett gondoknak nevezte David Martínez de Aguirre Guinea püspök a különleges bizottság által vizsgáltakat. Ez a munka már szoros összefüggésben volt a leendő szinódussal, amelynek munkadokumentumát, az instrumentum laborist csak június 17-én ismerhették meg az érdeklődők, azonban sok vatikanista és egyházi személy már a bejelentés után úgy vélte, hogy a szinódus eredményeként fontos, sőt alapvető változás történhet nemcsak az Amazonas medencéjében, hanem az egész katolikus egyház életében is.

Julius Müller-Meiningen Vatikán-szakértő például 2018. március 9-én jutott arra a következtetésre a Die Zeit országos német hetilapban megjelent cikkében, hogy Ferenc pápa, pontifikátusának második felében, legnagyobb energiákkal a cölibátus eltörlésén fog munkálkodni. A Jorge Mario Bergoglio megválasztásának ötödik évfordulójára készült kritikus hangvételű elemzés azt vélelmezi, hogy a szentatya valódi forradalmár, aki azonban nem gyors intézkedésekkel, hanem lassú folyamatokkal ér el alapvető változásokat, mint amilyen például a polgárilag elvált és újraházasodott katolikusok áldoztatásával kapcsolatban történt.

A módszer lényegéhez tartozik az abszolút erkölcsi normák eltörlése. Az elemzés szerint sor kerülhet a homoszexuális kapcsolatok templomi szentesítésére, a mesterséges fogamzásgátlás átértékelésére vagy a nők „pappá szentelésének” bevezetésére is. Müller-Meiningen tavaly márciusban már azt is tudta, hogy a cölibátus kérdésével először a 2018 őszén megrendezendő ifjúsági szinóduson fognak foglalkozni az egyházi illetékesek, és a vitát a pán­amazóniai szinóduson zárják majd le, méghozzá úgy, hogy az Amazonas medencéjét kísérleti tereppé alakítják, ahol elkezdik a nős férfiak pappá szentelését.

A törekvésnek persze voltak előjelei: például hogy Ferenc pápa Claudio Hummes bíborost és Erwin Kräutlert, Xingu nyugalmazott püspökét nevezte ki a szinódus főrelátorává, akik már évekkel korábban nyilatkoztak a cölibátus felülvizsgálásának lehetőségéről. Maga Ferenc pápa is ezen az állásponton van: 2017-ben említette, hogy meg kell fontolni nős, tanúságot tett, kipróbált férfiak (viri probati) latin rítusú felszentelésének lehetőségét. A katolicizmus haladó, baloldali kritikusai gyakran feledkeznek meg róla, hogy a görögkatolikusoknál felszentelnek házasokat, és különleges egyéb esetekben, például a nős anglikán lelkészek katolizálásakor sem jelent akadályt a házas állapot. Erwin Kräutler egyébként már két éve azt nyilatkozta, hogy a cölibátus felülvizsgálatát tartalmazó dokumentum a pápa asztalán van, csak alá kell írnia. Talán ezt sejthette meg a nyugalmazott váci megyés püspök, Beer Miklós, aki már egy 2015-ben megjelent interjúkötetben említette – mintegy prófétai módon előre látván a szentszéki változásokat –, hogy szükség lenne a papi nőtlenség megszüntetésére, aminek érdekében levelet is írt illetékes helyre. Szerencsére, mint egyéb interjúkból kiderült, Beer a szerzeteseket azért nem kívánná kiházasítani. Úgy látszik azonban, a cölibátus megszüntetése tekintetében, bár nem dogmatikai kérdésről van szó, néhány évvel ezelőtt még túlságosan nagy ellenállást sejthetett a Szentszék, ami miatt ilyen hosszú ideig várakoztak.

Szent Ferenc ünnepén, mintegy a szinódus előjátékaként, rendkívül érdekes, rendhagyó ökológiai szertartásra került sor a vatikáni kertekben. A Catholic News Service videóján Ferenc pápa jelképesen elültetett egy fát az átfogó ökológia szimbólumaként – bármit jelentsen is ez, majd tánclépéseket lejtő mezítlábas indiánok és európaiak két, lényegében ruhátlan Pachamama (Földanya) szobor előtt fejezték ki hódolatukat térdre és arcra borulással.

Ferenc pápa amazóniai indiánokkal a Vatikánban. Primitív rítusok és klímavédelmi divat
Fotó: Reuters

A gazdag szimbólumrendszerű rítust a Globális Katolikus Klímamozgalom – hála Istennek, már ilyen is van –, a Pánamazóniai Egyházi Hálózat és a Ferences Rend szervezte.

A szereplők gyolcsokat terítettek a fűre, és földdel töltött edényeket helyeztek el rajta, amelyek más-más dolgot jelképeztek, mint például a migrációt vagy a klímaváltozást. Gyertyák és gyümölcsök is helyet kaptak a rögtönzött oltáron. A videón a meztelen nők szobrai mellett feltűnik egy kisebb, fekvő, faragott ruhátlan férfifigura is, ez kissé elkerülte a sajtó figyelmét, holott a teljesség kedvéért az erektált idol alighanem szintén a termékenységet kívánta megjeleníteni a szertartás résztvevői számára. A pápa arcán mintha bizonyos zavar lett volna észlelhető, de az az idegrángás, amely Csíksomlyón is jól látható volt, most nem mutatkozott. Beszédét azonban nem mondta el – később tették közzé –, csupán egy miatyánkra szorítkozott, majd távozott. Az ominózus Pachamama-szobrok közül kettőt a Szent Péterbe vezető sugárút egyik reneszánsz templomában, a Santa Maria in Traspontinában helyeztek el, egy nagyon hasonló harmadik szobor a száznyolcvankét szinódusi atyát vidította az ülések alatt.

A külső szemlélő könnyen juthatott arra a téves következtetésre, hogy négy-öt századdal a különös felfogású reneszánsz pápák után ismét a pogány bálványimádás ütötte fel a fejét, csak most nem a magas kultúrát létrehozó antikvitás, hanem a primitív amazóniai rítusok és a klímavédelmi divat alakítják a kereteket. Ezt gondolhatták azok az ismeretlenek is, akik néhány héttel a szobrok templomi elhelyezése után múlt hétfőn egyszerűen a Teverébe hajigálták a bálványokat. Videót és közleményt is közzétettek, ahogy korunkban illik. – Nem fogadhatjuk el – írták –, hogy egyes régió népeit ne kereszteljék meg, és megfosszák őket az üdvözüléstől. Kötelességünk Isten szavát követni. A megváltásnak nincs más útja.

A nyilatkozat előzménye, hogy sokan úgy vélik, az inkulturáció és szinkretizmus párharcában most az utóbbi áll nyerésre. Némely amazóniai katolikus egyházi személyek egyenesen azzal kérkednek, hogy senkit sem keresztelnek meg. Ennek oka az a meggyőződés, hogy a vallások egyenrangúak. Valamennyin keresztül az Úristen nyilvánul meg. Ha így van, ugyan mi szükség lenne Krisztus követésére, az indiánok imádják csak nyugodtan a Pachamamát.

Kicsit kellemetlen, de pillanatnyilag ilyen környezetben élünk. Egy katolikus perui pap például úgy vélte, hogy a szobrok az amazóniai Szűzanyát ábrázolják, aki atya és anya egyszerre. És nyilván mindjárt öt is van belőle. Paulo Suess kölni, Brazíliában szolgáló teológus meglehetősen ingerülten kommentálta a Vatican Newsnak adott interjújában a bálványimádással kapcsolatos vádakat. Úgy vélte, attól, hogy pogány szertartás történt, az ugyanúgy istentisztelet volt.

A nő megtestesülését szimbolizáló hindu Durga istennő bálványa Dakkában, a Buriganga folyó vizében. Szexuális megaláztatás
Fotó: Reuters

A mi városainkban ugyanúgy pogányok élnek, mint az őserdőkben – nyilatkozta. Alighanem igaza is van, de a kereszténység kétezer éves történetében ennyire még soha nem erősödött meg képviselőiben a saját tanításuk hitelességével kapcsolatos kétely.

Vezető egyházi személyek is aggodalmuknak adtak hangot a szertartással kapcsolatban. Walter Brandmüller bíboros, aki már a családszinódus után három társával együtt hivatalos kérdést intézett a pápához, most ismét hallatta hangját. Úgy vélte, a Földanya említése meglehetősen panteista. Már a szinódus munkadokumentumát is eretneknek tartotta, ahogy az egész ülésezést és a záródokumentumot is.

Akár panteista, akár nem, sokan megszólaltak a bálványok eltávolítása után – amelyeket egyébként az olasz csendőrök időközben kihalásztak a folyóból. Hummes bíboros vallási intoleranciát, rasszizmust és elnyomó hajlamokat fedezett fel a bálványidolok kidobása mögött. Szerencsére maga Ferenc pápa is rendet rakott a kételkedők fejében, ugyanis a szinódus péntek délutáni ülésén úgy fogalmazott, hogy nem is bálványimádási szándékkal tették a szobrokat a templomba, amelyeknek az ellopása nagy nyugtalanságot keltett a lelkében. Andrea Tornielli újságíró, a vatikáni Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztője egyenesen Szent Ferenc Naphimnuszának „földanya” kifejezéséhez hasonlította a Pachamama-szobrot, tehát lehetetlen bálványnak nevezni a meztelen női szobrokat.

Szép kis közjáték volt a szobrokkal, azt azonban nem lehet mondani, hogy a bálványok Tiberisbe hajigálása elfedte volna az amazóniai szinódus fontosabb történéseit. A gyűlés végül tizenöt ülés után javaslatokat fogalmazott meg Ferenc pápának a női diakonátus bevezetésére, nős férfiak pappá szentelésére, valamint aggodalmának adott hangot az ökológiai válság miatt. Megválasztották a szinódus utáni tanács tagjait, és aligha kétséges, hogy néhány éven belül új enciklikában találkozhatunk a javaslatokkal.

A megtalált idolok pedig ott díszelegtek a Szent Péter-bazilikában a szinódust záró vasárnapi szentmisén.