Nyár a Nektárban

Ify Lajos egykori fonyódi plébános Emmaus nevű kápolnája a Balaton egyik legszebb táján, a Szent György-hegyen még ma is áll. De már nem sokáig: hamarosan összedől. Pedig az egykori magánkápolna még napjainkban is e vidék egyik emblematikus helyszíne, turisták hada keresi fel.

A hírek szerint a balatoni kápolnaépületen több magántulajdonos osztozik, és nem sok remény van az Emmaus rendbehozatalára.

A legendaszerű elbeszélések nagy vonalakban bemutatják Ify Lajos életét. Jómagam levéltárakban, könyvtárakban kutatva és kortárs tanúk elbeszélése nyomán rekonstruáltam Ify történetét, remélve, hogy az életút hiteles feltárásával is hozzájárulok a kápolna jövőbeni megmentéséhez.

Ify Lajos 1893. november 16-án Keszthelyen született. 1917-ben szentelték pappá, és a pécsi egyházmegyében szolgált: Nagynyárádon, Villányban, Kárászon. A legtermékenyebb évtizedeknek mindenképp a fonyódi tartózkodását nevezhetjük, hiszen ekkor történt meg a plébánia megalapítása, később a templom kibővítése, a harangok elkészíttetése, a felszentelés és az iskolaépítés. Ify kiválóan értett az orgonaépítéshez és a harmóniumkészítéshez is. Ezt a tudását szolgálata helyén is kamatoztatta. Az orgonaépítés mesterségét még pécsi tanulóévei során sajátította el. A zeneileg jól képzett fiatalember szabadidejét a méltán híres és nagy szakértelmű pécsi Angster Orgonagyárban töltötte.

A fonyódi templom orgonáját szintén az Angster gyár építette 1937-ben.

A fiatal plébános tevékenyen és segítően vett részt Fonyód egyházi, kulturális, oktatási és közösségi életében egyaránt. Nyaranta sem pihent: gyermekeket, fiatalokat táboroztatott Fonyódon és az ekkoriban még épülő Szent György-hegyi szőlejében. Meghatározó barátsága Mécs László premontrei szerzeteshez, papköltőhöz fűzte, aki több alkalommal is meglátogatta őt Fonyódon.

Ify Lajos az 1940-es évek elejére virágzó plébániát vezetett a fonyódi Várhegyen, központi szerepet betöltve a közösség életében. Ezüstmiséjét 1942. május 31-én tartotta, amelyen több mint ezren vettek részt. Az ezüstmiséről szóló híradást követően a források szűkszavúvá válnak, és Ify Lajos váratlan nyugdíjazásáról tudósítanak. Még „csak” 55 éves volt 1948-ban, amikor felmerült a nyugdíjazás ténye. Egyháza szerint ennek okai a következők: nem fektet elég hangsúlyt a pasztorációs tevékenységre, a hitoktatásra, elhanyagolja a fürdőtelepi kápolnákat, nem szedi be az egyházi adót, de felbukkant indokként a harmóniumépítésre fordított sok idő és a Szent György-hegyi kirándulásai is. Ify levelekben tiltakozott feletteseinél a kényszerű nyugdíjazás ellen, olykor izgatott hangon kérte annak átgondolását, nem törődött bele a döntésbe, de csak azt érte el, hogy az egyházmegye kiközösítéssel fenyegette meg. A fonyódi hívek is meghatározó érveket sorakoztattak fel mellette. Sikertelenül. Az Ify Lajos életét bemutató írások nagy része állítja, hogy a közelgő kommunista diktatúra miatt kellett Ifynek távoznia, de ez az indok csak részben lehet igazolható. A katolikus egyháznak ugyanis a megváltozott történelmi viszonylatban már valóban gondot jelentett egy olyan autonóm, nehezen irányítható és kontrollálható személy, mint amilyennek Ify Lajos bizonyult. Az egyházi vezetés ekkoriban még úgy gondolta, hogy szorgalmas, hangjukat kevésbé hallató, a lelki pasztorációra nagy hangsúlyt fektető, az egyházi hierarchiába rugalmasan és elfogadóan beilleszkedő papokra van szükségük a fennmaradáshoz. Ify Lajosnak nem volt más választása, mint hogy elvonuljon szeretett hajlékába, Szent Gyögy-hegyi kápolnájába.

A nyugdíjazott plébános 1950 októberében megkapta három esztendőre Emmaus-kápolnájának magánkápolnaként engedélyezett működését és a mindennapos misézés jogát. Aktív levelezése az egyházi hatóságokkal még a későbbiekben is folytatódott, általában nyugdíja emelését kérte, de leveleiben nem mulasztotta el taglalni az eltávolításának igazságtalanságát és helyzetének nehézségét sem. Ify Lajos Szent György-hegyi mindennapjaira a sajtóorgánumokból és a kortársak visszaemlékezéseiből következtethetünk. A róla szóló – hivatalos – híradások (újságcikkek, tudósítások) egyfajta csodabogárként mutatták be az emberektől elzárkózó plébános különc alakját, és csodálattal méltatták különleges lakhelyét. Magáról a helyről több ismertetés is fennmaradt. Az Eremos feliratú házban Ify házvezetőnője élt, a Názáretben voltak a vendégszobák és egy barkácsműhely. Az Animálban éltek a házi- és haszonállatok (baromfi, disznó), a Nektár pedig nyári lakként funkcio­nált, amelynek falát versek, érdekes feljegyzések, oklevelek díszítették. Maga a főépület kápolnaként és téli lakként szolgált. A feljegyzések nagy része említi még Ify tudományos érdeklődését, különféle magángyűjteményeit (régi pénzek, könyvek, ereklyék, kőzetek) és természetesen azt, hogy a hegyen is harmóniumkészítéssel és órajavítással foglalkozott.

Fontos kérdés viszont, hogy miképpen alakultak emberi kapcsolatai, barátságai. Valóban teljes magányban élt-e, remeteként, vagy megmaradt kapcsolata a külvilággal? A szóbeli és írásbeli visszaemlékezések nagy része említi, hogy kirándulók, táborozó gyerekek, túrázók, egykori cserkészek, fonyódi hívei gyakran felkeresték. Ify Lajos szállást biztosított a hozzá érkezőknek. De a hétköznapi látogatókon kívül jelesebb vendégei is akadtak, főképpen az 1950-es évek kezdetén. Mécs Lászlóhoz fűződő barátsága nem szűnt meg remeteléte idején sem. Kapcsolatukról informatív adatokat tudhatunk meg a Mécs László és társa ügyében nyitott államvédelmi vizsgálati dosszié­ból. Ugyanis Mécs 1950 júniusától 1950 novemberéig Ify Lajosnál lakott. Kihallgatási jegyzőkönyvében több helyütt is szerepel az a vádpont, miszerint a Szent György-hegyen demokráciaellenes verseket írt, demokráciaellenes összejöveteleket tartott. Mécs a többször előkerülő vádpontot szinte minden esetben tagadta. Végül 1953 augusztusában tartóztatták le Pannonhalmán okirathamisítás vádjával, valamint kéziratos verseinek terjesztése miatt. Tíz év börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. A perig vezető vizsgálat során számos egyházi személyt bevontak, így Ify Lajos személyére is vizsgálatot kértek 1953-ban. Az 1950-es évek legsötétebb diktatúrájának éveiben is meghatározó beszélgetések, találkozások zajlottak az Emmaus-kápolnánál.

Az utolsó híradás Ifyről 1967 szeptemberé­ben, halála kapcsán olvasható. A meglehetősen szűkszavú körlevél néhány mondatban összegzi tevékenységét, az egyház búcsúzik halottjától. Temetéséről azonban hosszabb ügynöki jelentés készült, mely szintén utalt az elvonulás politikai okaira, valamint kiviláglik belőle az is, hogy a vidék egyházi vezetőinek, plébánosainak szinte mindegyike ott volt a temetésen.

Ify Lajos az Emmaus-kápolna kertjében alussza örök álmát, a mellette lévő nyughelyeken egykori házvezetőnői, Luka Anna és Kozma Jánosné sírjai találhatók.

Az egykori magánkápolna sorsa, állapota kétséges és aggasztó. Lelkes civilek – Varga István fonyódi helytörténész, Osvald Gábor balatoni értékmentő – igyekeznek minél több fórumot elérni a kápolna sorsa kapcsán. S nemrégiben nyert el egy keszthelyi építész, Bögös András alkotói ösztöndíjat a Magyar Művészeti Akadémiánál, amelynek keretében a jövőben elkészíti a kápolna rekonstrukciós terveit. A balatoni épített örökség védelme fontos pillére a tavi értékmentésnek. Kiváltképp olyan színtér esetében, mint a Szent György-hegy tetején álló, a pannon tengerre tekintő szakrális Ify-kápolna, amelynek egykori lakója mára e vidék szimbolikus alakjává vált.