Kukoricát terem a szellem vetése

Kölcseynek két birtoka volt. Az egyik, az álmosdi, Bihar vármegye szélén, inkább gyermek- és ifjúkorában szolgált tartózkodási helyéül.

A befejezett tényt jelentették a lapok pár nap előtt: Kölcsey Ferencz birtokait egy oláh pénzintézet megvette. A híradásban van valami lehangoló és elkedvetlenítő. Az öregek komoly munkáinak eredménye az unokák kezén elkallódik. Ebben a valóságban is sok a lehangoló, mert társadalomtani törvény jut kifejezésre benne. Nemcsak a régi vagyonok romlására mutat, hanem annak a szellemnek és azoknak a tradiczióknak a pusztulására is, melyekben az öregek még benne éltek, a fiatalok azonban már kikapcsolták magukat belőle.

[…] Az a hely, mely az irodalom ismerője és multszázadi kultur-harczok kutatója előtt szentnek tünt fel egy kiváló, nagyjellemű és páratlan lelkű ember jelenléte folytán, most egyszerre kisiklik a hagyományok folytonosságából és a reáboruló összes reminiszczencziákkal és vonatkozásokkal mind a közösbe ful, mert az új birtokos előtt nem az a fontos, hogy Kölcsey mit és hogyan tett e helyeken, hanem hogy a rozstáblák, búzaföldek és kukoriczások ugyanazt a hasznot adják meg, melyet az előleges számítások feltételeznek. Így tűnnek feledésbe a kultura emlékezetes helyei, hol, miként a tömött kalászon a buza, úgy virultak egykor eszmék, tervek, agitácziók alakjában a kiváló törekvésüek szellemi vetései, melyek nagy változásoknak lettek előkészítői. Kölcsey a mult század magyarjának legnemesebb tipusa. Jellemének, lelkének és törekvéseinek eme kiválóságai avatták kegyeletes emlékekké földi pályájának állomáshelyeit, ezért kelt szomorúságot most az a tudat, hogy földje, kertje és udvarháza, hol negyedszázadon át a művelődés érdekében dolgozott, most egyszerre martalékává válnak az üzleti prédának.

Kölcseynek két birtoka volt. Az egyik, az álmosdi, Bihar vármegye szélén, inkább gyermek- és ifjúkorában szolgált tartózkodási helyéül. Itt lakott gyermekkorában és tanulmányai végeztével 1811-től 1815-ig. A régi magyar falusi élet kisszerű viszonyait tárják fel azok az epizódok, melyek között élete itt folyt. Az egész községben mindössze öt ember volt, a ki érintkezhetett egymással. Péchy Imre nevű birtokos és neje, egy Medikus Janette nevű nevelőnő és egy világtól elvonult, megtört, hallgatag forradalmár, Uza, a ki a Martinovics-összeesküvésben való részességéért több évi súlyos börtönnel bűnhődött. Kölcseynek ezek alkották társaságát. […]

A bátortalan, szemérmes természetű Kölcsey azonban napról-napra nagyobb érdeklődést mutat a falusi társadalom egyetlen női képviselője, a nevelőnő iránt. Beszélgetések, kirándulások, ábrándos esti séták között telik az idő egy darabig, a mikor Janette kisasszony útra kel és megválik az álmosdi társaságtól. Kölcsey ekkor szenvedi először a csalódás keserűségeit.

[…] Az álmosdi élet 1815-ben azonban megszűnik. Kölcsey ekkor átköltözik a szatmármegyei Csekére, mely egyetlen maradványa annak a több községből álló uradalomnak, melyet még Mária királynő adományozott a Kölcsey családnak. Álmosdi lakása, – ma már rozzant, düledező állapotban – meglehetősen egyszerű volt. Három szobából, egy cselédszobából, konyhából, kamrából és kőburkolatú pinczéből állott. Ehhez képest a csekei urasági lakásnak tűnik fel öt tágas szobájával, előszobájával, előcsarnokával és mellékhelyiségeivel. Vahot Imre, mikor a hatvanas években Kölcsey csekei birtokát megtekintette és egykori házát alaposan szemügyre vette, úgy találta, hogy az egész telek és udvarház nagyon is rászorul az ápolásra. Pedig ez jó négy-öt évtizeddel ezelőtt történt, hogy azóta mivé lett a Kölcsey-ház, ki tudja. Életének legnevezetesebb szakaszát töltötte ebben a házban és itt levő birtokán Kölcsey. Nappal gazdálkodott, cselédeit oktatta, mihelyt azonban leszállt az alkony, bevonult irószobájába és kezdett dolgozni. Itt irta Csokonairól és Berzsenyiről való híres bírálatait, de itt fogalmazta azt a gyönyörű emlékbeszédet is, melyet Berzsenyi halála alkalmával az Akadémián elmondott. Wesselényi védelmére beadott védőiratát is csekei házában készítette.

[…] S dombján a csöndes énekesnek / Kelet felől lágy szellők repesnek.

Így képzelte el porló hamvait a csekei temetőben, dolgozószobája, udvara, kertje és az ősi családi birtok közelségében.

A sírhant még megvan, ott domborodik a csekei temetőben s mivel a halottak keskeny birodalmát nem lehet sem eladni, sem megvenni, ezen a helyen tovább pihenhet a nemzet egykori énekese, miközben birtoka, háza, udvara és kertje fölött idegenek megkezdik az osztozkodást.

(Vasárnapi Ujság, 1908. október 4. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)

230 éve, 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc