A bátortalan, szemérmes természetű Kölcsey azonban napról-napra nagyobb érdeklődést mutat a falusi társadalom egyetlen női képviselője, a nevelőnő iránt. Beszélgetések, kirándulások, ábrándos esti séták között telik az idő egy darabig, a mikor Janette kisasszony útra kel és megválik az álmosdi társaságtól. Kölcsey ekkor szenvedi először a csalódás keserűségeit.
[…] Az álmosdi élet 1815-ben azonban megszűnik. Kölcsey ekkor átköltözik a szatmármegyei Csekére, mely egyetlen maradványa annak a több községből álló uradalomnak, melyet még Mária királynő adományozott a Kölcsey családnak. Álmosdi lakása, – ma már rozzant, düledező állapotban – meglehetősen egyszerű volt. Három szobából, egy cselédszobából, konyhából, kamrából és kőburkolatú pinczéből állott. Ehhez képest a csekei urasági lakásnak tűnik fel öt tágas szobájával, előszobájával, előcsarnokával és mellékhelyiségeivel. Vahot Imre, mikor a hatvanas években Kölcsey csekei birtokát megtekintette és egykori házát alaposan szemügyre vette, úgy találta, hogy az egész telek és udvarház nagyon is rászorul az ápolásra. Pedig ez jó négy-öt évtizeddel ezelőtt történt, hogy azóta mivé lett a Kölcsey-ház, ki tudja. Életének legnevezetesebb szakaszát töltötte ebben a házban és itt levő birtokán Kölcsey. Nappal gazdálkodott, cselédeit oktatta, mihelyt azonban leszállt az alkony, bevonult irószobájába és kezdett dolgozni. Itt irta Csokonairól és Berzsenyiről való híres bírálatait, de itt fogalmazta azt a gyönyörű emlékbeszédet is, melyet Berzsenyi halála alkalmával az Akadémián elmondott. Wesselényi védelmére beadott védőiratát is csekei házában készítette.
[…] S dombján a csöndes énekesnek / Kelet felől lágy szellők repesnek.
Így képzelte el porló hamvait a csekei temetőben, dolgozószobája, udvara, kertje és az ősi családi birtok közelségében.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!