Visszautasítom – az értelmező kéziszótárban és a fiatalok szótárában

A tanár attól igazi tanár, hogy diákjainak, hallgatóinak a kötelező órákon, oktatáson túl is kínál lehetőséget emberi, erkölcsi, szakmai fejlődésükhöz. Például értékes, személyre szabott kulturális, szabadidős programokat, szakmai elfoglaltságokat, olvasmányokat. Esetleg szaktáborokat, nyári egyetemeket.

Szinte bizonyos, hogy a két kiváló tanuló nem akart udvariatlan, barátságtalan, bárdolatlan lenni. A legnagyobb tisztelettel írták: „vissza kell utasítanom”. Vagyis a diákok szótárában a visszautasít ige semleges, sőt talán udvarias árnyalatúvá vált. Vajon otthon is így használják? Anyuka, visszautasítom a vajas-lekváros kenyeret. Illetve a kell segédigével talán kicsit kevésbé udvariatlan, de azért nem is udvarias: Anyuka, vissza kell utasítanom a vajas-lekváros kenyeret. És az iskolában: „Tanárúr” (helyesen: Tanár úr), vissza kell utasítanom a házi feladathoz nyújtott segítségét.

Az emberi kapcsolatok minőségének jelzője a nyelvhasználat. A visszautasít jelentésének effajta durvulása intő nyelvi példa. Hogyan mondhatnánk másként? Mentegetőzéssel, kimentéssel: sajnos már más programom van, fáj a szívem, hogy nem lehetek ott, talán majd jövőre…

És még véletlenül sem utasítgatunk. Különös tekintettel arra, hogy ma már a tanár sem nagyon utasíthat. Viszont vele szemben minden iskolai „fokon” megjelent a visszautasítás.