Zuhanás az égboltról

A csodával határos módon érintetlenül maradt fenn az 1927-ben elhunyt neves magyar tájképfestő, Ujváry ­Ignác műterme Kisorosziban. Csakhogy e fontos kulturális örökséget a megsemmisülés fenyegeti, mert a polgármester a privatizálását erőlteti. A helyi civil közösség azonban összefogott a nagy jelentőségű hagyaték megmentéséért.

A festő műterme napjainkban Fotó: Kisoroszi Helytörténeti Gyűjtemény

A Feszty Árpád-monográfián dolgozó művészettörténésztől tudjuk meg, hogy az ifjú ­Ujváryt Lotz Károly fedezte fel és fogadta magántanítványává azzal a feltétellel, hogy beiratkozik az országos mintarajztanodába. Az ifjú piktornak szerencséje volt mesterével, akinek művészeti fénykora épp erre az időszakra, az 1880-as évekre esett. Lotz oldalán került be abba a festőcsapatba, amely megalkotta a Magyar Királyi Operaház mennyezetfreskóját, a historizmus legmonumentálisabb falképfestészeti művét, valamint a Párisi Nagy Áruház Lotz-termét és a Magyar Tudományos Akadémia falképeit. Egy idő után természetesen ki akart lépni Lotz árnyékából, és a Müncheni Képzőművészeti Akadémián képezte magát tovább, majd tanulmányutat tett a mediterrán térségben. Művészetére azonban nem gyakorolt különösebb hatást e tanulmányút, számára kizárólag a magyar táj jelentett ihletforrást.

Ujváry Ignác kisoroszi háza előtt a húszas években
Fotó: Kisoroszi Helytörténeti Gyűjtemény

Eltűnt az ostromban

A kezdetben akadémikus stílusban, főként tájképeket festő Ujváry gyorsan keresett alkotóvá vált. Művészettörténeti tragédia, hogy az állam által vásárolt Ujváry-festmények többségéről csak fényképek maradtak fenn, mert Budapest ostromakor eltűntek.

Feszty Árpádot apósa, Jókai Mór 1892-ben egy borozgatás alkalmával rábeszélte, hogy – félretéve addigi elképzelését – ne a bibliai özönvíz történetét, hanem a magyar honfoglalást fesse meg grandiózus panorámaképen. Vágó Pál javaslatára Pállya Celesztin és Spányi Béla mellé Ujváryt is meghívták a festőcsapatba. Mednyánszky László még segített az előtanulmányok megrajzolásában, de az 1800 négyzetméteres, 15 méter magas és 115 méter hosszú Feszty-körképet már nélküle festették meg. Az égbolton dolgozó Ujváry le is esett az állványról, és lábszártörést szenvedett, de felépülve így is jelentős részt vállalt a körkép elkészítésében. A folyamatosan újító, kísérletező alkotó – 1896-os Kisorosziba költözését követően – festészeti témáit főként a paraszti életből, a falusi utcákból és a dunai tájból merítette.

Amikor 2015-ben az akkori polgármester, Nádasdy-Csontos Elek kezdeményezésére az önkormányzat megvásárolta az örököstől az ingatlant, az volt a terv, hogy a későbbiekben – a műterem felújítása után – kulturális és közösségi térként, művészeti iskolástáborok fogadására, kulturális programok helyszíneként használja majd azt a település. Elsőként 2016-ban Lőcsei Vera építészmérnök-hallgató tervezett ide diplomamunkaként művésztelepet, majd 2019-ben Szily Boldizsár alkotott költségszempontból ­reálisabb tervet olyan nyitott átriumos épületről, amely a műterem stílszerű kibővítésével elégítené ki az elképzelt funkciókat.

A festő műterme napjainkban
Fotó: Kisoroszi Helytörténeti Gyűjtemény

487/2 hrsz.

A jelenlegi polgármester, Molnár Csaba azonban nem támogatja a kitűzött célokat, hanem szeretné a Duna-parthoz kapcsolódó főutcai ingatlant a műteremmel együtt értékesíteni. Tudvalevő, hogy óriási a befektetői érdeklődés a jó fekvésű dunakanyari telkek iránt, a szomszédos magántulajdonú ingatlant régi parasztházzal például hatvanmillió forintért árulják.

Csakhogy eladási ötletével a polgármester kisebbségben maradt az ötfős testületben, ráadásul alpolgármestere, Surányi Péter is az értékesítés ellen foglalt állást, ezért erre válaszul Molnár szeptember elején népszavazásra bocsátotta a kérdést. A kiírásban hat téma szerepel, köztük a „487/2 hrsz. alatti ingatlan” értékesítése és a bevételből „központi telephely” létesítése. Szerettük volna megismerni a polgármester indokait, érveit, valamint annak a magyarázatát, hogy miért nem a közérthető Széchenyi utca 153/b címen szerepel a kiírásban a műterem értékesítésének kérdése, azonban megkeresésünkre Molnár Csaba semmilyen formában nem kívánt kérdéseinkre válaszolni.

Ezek után megkérdeztük Surányi Péter alpolgármestert, aki szerint ugyan jelenleg valóban szűk a Kisoroszi Önkormányzat pénzügyi mozgástere, de még az alacsony költségvetés sem indokolja ilyen jelentős kulturális örökség eladását. Hangsúlyozta, hogy az Ujváry-műterem elidegenítése a polgármester ötlete, ő erőlteti. Mint fogalmazott: „Arról, hogy az ingatlan esetleges továbbadásának van-e realitása, annak hátterében bárki állna, nincs tudomásom, ugyanakkor furcsának találom, hogy a népszavazásra bocsátott kérdések többsége Duna-parti ingatlanokat érint.” Surányi emlékeztetett arra, hogy a földhivatalon kívül nem szokás ingatlant helyrajzi számon azonosítani, ami – mint mondja – „abszurd és egyben megtévesztő is, hiszen szerintem nincs Kisorosziban olyan lakos, aki tudná, hogy a népszavazásban megjelölt helyrajzi szám melyik ingatlant takarja”. Meggyőződése, hogy ha magánkézbe kerülne a műterem, kellő örökségvédelmi korlátozás hiányában az a pusztulását jelentené. Műemléki vagy más kulturális védettség alá helyezés esetén viszont pályázati lehetőségek nyílnának meg az önkormányzat számára, ami lehetővé tenné a kulturális funkció tervezett kialakítását, egyben a műterem megőrzését és látogathatóvá tételét.

E vízió összecseng Görbe Márk művészettörténész elhangzott gondolataival: „A Kárpát-medencében egyedülálló, hogy ilyen érintetlen állapotban megmaradt egy százhúsz évvel ezelőtti műterembelső, különösen egy ilyen fontosságú művészé. Ezt óvni és védeni kell, mégpedig mindenképpen itt, mivel a hely szelleme is ezt kívánja. Ujváry itt élt, alkotott, és itt hunyt el. E hely magába sűríti művészetét és szellemiségét.”

Értesülésünk szerint az értékesítés ellenzői a rendezvény óta eltelt napokban megtették a szükséges lépéseket az ingatlan védetté nyilvánítása érdekében. Ebben élvezik a Magyar Művészeti Akadémia és a Pest Megyei Értéktár támogatását is. A kulturális védettség elérése lehet a műterem rendezvénytérként megmentésének első lépcsője, csakhogy az idő vészesen kevés.