Díszbuzogány

Egyelőre a magyar államé marad az Esterházy-kincsek egy része. Erről a Fővárosi Törvényszék döntött első fokon. A pert az Ottrubay család kezében lévő Esterházy Magánalapítvány tavaly indította, hogy megszerezze Közép-Európa legnagyobb barokk főúri műkincsgyűjteményének tulajdonjogát. A hagyaték százmillió eurót ér, ezért a felperes, akit a főúri család perel, fellebbezni fog.

Esterházy Miklós nádor kismartoni kastélyában 1644 februárjában fényes ünnepség zajlott: a nádor leá­nya, a 14 éves Esterházy Anna Julian­na tartotta esküvőjét a dúsgazdag nyugat-magyarországi mágnással, Nádasdy Ferenccel.

A menyegzőn és az azt követő kéthetes lakodalmon a királyi Magyarország főrendjei mellett az erdélyi fejedelemség és a varsói királyi udvar követei is részt vettek. A lengyel küldöttség vezetője, Adam Kazanowski gróf káprázatos nászajándékot nyújtott át a menyasszonynak: egy ékszerekkel díszített aranyozott ezüstserleget. Korábban Bethlen Gábor is megajándékozta a családot egy nemesfémből készült, ékkövekkel csinosított díszbuzogánnyal, noha állítólag szívből utálta a vele kortárs Esterházy családfőt.

Elutasított kérelem

Az Esterházy-műkincsvita műtárgyelhelyezési perként indult, majd tulajdonjogi perként folytatódott. Kiváltó oka az volt, hogy az Iparművészeti Múzeumban (IMM) őrzött Esterházy-kincsek egy részét 2016-ban átvitték a felújítás alatt álló fertődi kastélyba. Ennek ötlete a 2013-ban idehelyezett kormányülésen fogalmazódott meg először. Az osztrák Esterházy Magánalapítvány a magyar állam, valamint a tárgyak vagyonkezelői, az Emmi (2017. június 13-ig), az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. és az IMM ellen indított pert. Ebben az államot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő képviseli. Az alapítvány tavaly óta harcol azért, hogy elismertesse tulajdonjogát az Esterházy-kincshez tartozó, közel háromszáz tételes műtárgyegyüttesre.

Korábban csak a költöztetést kifogásolta.

Ausztriában a magánalapítványt is perlik.

A családi tanács éléről eltávolított Esterházy Antal fia, Paul-Anton Esterházy a fraknói vár tulajdonjogát szeretné megszerezni bírósági úton. Már többször nekifutott, de nem járt sikerrel. Most ismét elszántan folytatja a küzdelmet.

A budapesti Fővárosi Törvényszék szeptember 23-án hozta meg elsőfokú, nem jogerős döntését. Kimondta: az alapítvány kérelme jogtalan a magyar állammal szemben. Pákozdi Zoltán bíró szerint a felperesnek nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania, hogy a perben érintett műkincsek a fraknói vár szerves tartozékai, sem azt, hogy az osztrák Esterházy-hitbizomány vagyonának részét képezték volna. Magyarországi kötődésük tehát vitathatatlan.

Amikor a trianoni döntés után, 1920-ban Fraknó osztrák fennhatóság alá került, IV. Esterházy­ Miklós letéti szerződést kötött a kincsekre az IMM-mel, amelyet örököse, Esterházy Pál 1923-ban megújított. A megegyezés alapján az anyag közszemlére tehető, de továbbra is a család tulajdonát képezi. Az alperesek a per végső szakaszában azzal érveltek, hogy az 1930-as években az Esterházy-hitbizományt a família két részre bontotta, ezért két különböző hitbizományi leltár született, egy osztrák és egy magyar, amelynek tulajdoníthatóan a magyarországi Esterházy-­kincsek már nem tekinthetők fraknóinak.

Az alperes fenntartotta: amennyiben az IMM-ben őrzött műtárgyakat Esterházy Pál a fraknói vár tartozékának könyvelte volna el, a fegyvergyűjteményhez hasonlóan említést tesz róluk a letéti dokumentumban, amelynek hitelességét a magánalapítvány megkérdőjelezte, a Fővárosi Törvényszék viszont elfogadta.

Czigány Balázs, a magánalapítvány igazgatóhelyettese a perről ennyit mondott: céljuk az, hogy a csaknem 260 ötvöstárgyat és 65 tétel öltözetet tartalmazó gyűjteményt egyben tartsák. A kincsekről személyesen rendelkező Esterházy-leszármazott kérése az volt, hogy ezeket méltó helyen őrizzék és állítsák ki Budapesten, tegyék elérhetővé a múzeumlátogatók és a kutatók számára. Ehhez akarják tartani magukat.

A páratlan főúri kollekciónak már korábban sem nagyon találták helyét. Az IMM adattárából kiderül, a XVIII. század második felében és a XIX. század elején többször is átrendezték, leltározták. A képtár helyét például legalább négyszer, ötször változtatták 1760–1820 között. Elhelyezését Kismartonban sem tartották megfelelőnek, ezért az osztrák fővárosban, a Kaunitz hercegtől vásárolt Mariahilfer utcai palota kerti termeiben helyezték el. Míg a képtár viszonylag egyszerűen, vétel útján 1871-ben állami tulajdonba került, a kincstár történetében válságos időszak következett.

A Magyarországon maradt kincsek jelentős részét a fertődi Esterházy-kastélyban szeretnék kiállítani
Fotó: Eszterháza Központ/Batár Zsolt

Múzeumi mentőakció

Jellegét nézve is több csoportba osztható az örökség. Míg a Pottendorfon, Kismartonban, Fertődön és a bécsi palotákban őrzött anyag elsősorban iparművészeti értéket képvisel, a fraknói emléktárgyakból áll. Profilja a családi gyűjtemények egyesítésekor alakult ki. A fegyvereken és a család történetét dokumentáló arcképeken, relikviákon kívül itt helyezték el a kincstárat.

Ennek a gyűjteményrésznek a történetében csak 1919-ben történt változás. A Tanácsköztársaság rendelkezései következtében beszállították az IMM-be. A proletárdiktatúra bukása után a kormány megsemmisítette a műtárgyak szocializálásáról szóló törvényt, és elrendelte az értékek visszajuttatását régi tulajdonosaikhoz. Végh Gyulának, az IMM akkori igazgatójának csak hosszas huzavona után sikerült kieszközölnie az Esterházyaknál, hogy a kincstár anyagát letétképpen engedjék át a múzeumnak.

A műkincsgyűjteményt 1944-ig őrizte az IMM. Ekkor Esterházy Pál a kincsanyagot visszakövetelte a múzeumtól, majd a család Tárnok utcai palotájába szállíttatta. Ám Buda 1944–1945-ös ostromakor az épületet bombatalálat érte, és romba dőlt. Sokáig úgy tűnt, a felbecsülhetetlen értékű kincs odaveszett. Csak Esterházy Pál 1949-es bejelentéséből derült ki, hogy a tárgyak a tönkrement palota pincéjében vannak. A múzeum mentőakciójának eredményeként az erősen megrongálódott kincsesbánya előkerült a romtemetőből, és 1952 óta folyamatosan ad munkát a hazai restaurátoroknak.

Szilágyi András művészettörténész kutatásai során arra jutott, hogy a magyarországi kollekció műtárgyainak jelentős része diplomáciai ajándékként került valamelyik magyar főúri család tulajdonába, majd az Esterházyakhoz.

A kollekció páratlan, nincs hozzá hasonló a történelmi Magyarországon. Csak adatok vannak arról, milyen mesés gazdagságú lehetett a többi, például a Nádasdy családé.

Az Esterházy-kincs sorsát érintő másik per a 2002-ben kirobbant családi viszályra vezethető vissza. A vita a több mint 1,1 milliárd euróra becsült vagyon körül bontakozott ki a 13. Esterházy herceg, Antal és az Esterházy-alapítványok igazgatója, Stefan Ottrubay között. A herceg azt nehezményezte, hogy kitették az alapítványokból, ezért nem vehet részt ezek tanácsában, és a juttatásait sem kapja meg.

A fraknói várban elhelyezett fegyvergyűjtemény
Fotó: Esterhazy/Andreas Hafenscher

Szövevényes kapcsolatok

Az Esterházy család vagyonát Melinda, a 12. Esterházy herceg özvegye és kizárólagos örököse 1996-ban három alapítványba vitte be. A család tagjai az alapítványokból kaptak juttatást. Az első öt év után a nyolcvanéves asszony úgy határozott, a kevésbé költséges irányítás céljából átszervezi az Esterházy-javak igazgatását. Ez személyi változásokkal járt. Így lett a három alapítványnak Ottrubay személyében egyetlen igazgatója, amit Antal nem tudott elviselni, hiszen az Eisenstadt-alapítványt, a legnagyobbat korábban ő vezette. Ehhez tartozik a kismartoni kastély a parkkal, húszezer hektárnyi szőlő, erdő és szántó.

A Svájcban született Stefan Ottrubay ekkortól irányítja a Burgenland egyharmadát kitevő Esterházy-birtokot. Előkelő iskoláit befejezve a pénzügyi világban dolgozott, így tapasztalatokkal érkezett a vállalkozásba. Melinda a legvagyonosabb Esterházy, Pál herceg felesége volt, aki elhódította őt a magyar Operaház balettszínpadáról. A háborút követően a herceget koholt vádak alapján elítélték és bebörtönözték a Mindszenty-perben. Feleségével 1956-ban hagyta el Magyarországot, Zürichben telepedtek le. Nem nyugodhattak, a bécsi kormány több ezer hektár birtok eladására kényszerítette őket.

Pál 1989-ben hunyt el, 15 milliárd schilling értékűre – 1,3 milliárd euróra – becsült vagyonát Melinda örökölte. Mai népszerűségét a hercegné azzal alapozta meg, hogy nem adta el a földjeit, hanem azok egyben tartása mellett döntött, és kezdettől fogva a történelmi, kulturális emlékek megőrzésén fáradozott. A vagyonhoz 21 kastély, 60 gazdaság, 414 falu, 350 ezer hektárnyi erdőterület tartozik, nem beszélve a Fertő tó jelentős részéről.

A hercegné külön érdeme, hogy olyan megállapodást kötött az érintett tartományi kormánnyal, amely szerint a várak és kastélyok Esterházy-tulajdonban maradtak, de jelképes díj ellenében ezeket a tartomány bérli kulturális célokra. Az Esterhazy Betriebe gazdasági társulás, amelynek élére Stefan került, 2001-ben alakult meg. Az alapítványi vállalkozás turisztikai­lag is jelentős. A kismartoni (eisenstadti) Esterházy-kastély, Fraknó vára (Forchtenstein), a lakompaki kastély (Lackenbach), a lánzséri várrom (Landsee), valamint a szentmargitbányai (St. Margarethen) kőfejtő évente több mint hatszázezer látogatót fogad. Borászatuk is feljövőben van. Az 1994-ben elsőként létesített Esterházy Magánalapítvány központja a fraknói vár, de hozzátartozik a környező vidék, a Fertő tó déli része is, összesen 19 ezer hektárnyi terület.

Pál herceg állítólag éppen azért hagyta feleségére mindenét, hogy a család ne hordja szét a kincseket. Halálát követően a családfői cím a legidősebb Esterházyhoz, Antalhoz jutott, de Melinda szándékának megfelelően ehhez nem társult az örökség. Az asszony eladta egyik bécsi palotáját, ebből a pénzből igyekezett csillapítani az Esterházyak étvágyát. Az apanázs fogalma akkor jutott eszébe megoldásként, amikor az unokaöcs, Stefan színre lépett. A rokonok havi juttatást kaptak, szerintük megalázó összegben, az alapítványnak alárendelt, mozdíthatatlan vagyon pedig közel ötven vállalatba osztódott úgy, hogy az unokaöcs lett az egyetlen, aki képes volt átlátni a szövevényes anyagi birodalmat. Idővel Melinda és Stefan kapcsolata is megromlott. Az Esterházyak szerint ennek oka az volt, hogy Stefan minden hatalmat magához ragadott.

Paul-Anton határozott álláspontja az, hogy a főnemesi családot a polgári Ottrubay-szárny kizárta saját vagyonából. Az Esterházy Magánalapítvánnyal ellentétben ő békében él a magyar állammal, de mint családfő – a törvény adta lehetőségeken belül – mindent meg fog tenni, hogy az örökséget visszaszerezze. Többször pereskedett már az alapítvánnyal, vagyis az Ottrubay famíliával, sikertelenül. A magyarországi ügy esetében a felperesek tehát nem az Esterházyak, nekik nem sok közük maradt a nevüket viselő alapítványhoz.

Az Esterházy-gyűjteményt 32 milliárd forintra becsülik. A Fertődre került kincsek biztosítási értéke tízmilliárd forint.