Organikus vagy modernista?

Budapest ikonikus pontjain, a várban, a Kossuth téren az utóbbi években nagy léptékű visszaépítések kezdődtek.

Szövényi Anna
2020. 12. 10. 9:45
Az egykori Országos Villamos Teherelosztó épülete a budai Várban 2016. július 20-án. A kormány az állami tulajdonú, 1979-ben átadott, beton és üveg homlokzatú épület lebontásáról döntött. MTI Fotó: Mohai Balázs Fotó: Mohai Balázs
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha csak a budai várat tekintjük, a rekonstrukciók, visszaépítések áldozatául esik egy olyan épület is – Virág Csaba teherelosztója –, amely az építészszakma számára – és úgy tűnik, a közvéleménnyel szinte teljes ellentétben – meghatározó épület. Virág Csaba alakja és életműve a még élő építészgenerációknak fontos érték és mérföldkő. A kortárs építészet vagabundja volt ő Magyarországon egyedi és újító megoldásaival. A mai, még alkotó, de már érett építésznemzedékek tanára, szellemi atyjukként működött, érdekes párhuzamban Makovecz Imrével, vele majdnem egy időben. Míg a Virág Csaba jelképezte, sajátos hangú modernizmus a közvélemény számára nehezen fogyasztható (MTI-irodaház a Naphegyen, Kálvin téri irodaház), addig Makovecz épületei épp ellenkezőleg: kultuszhellyé váltak. E párhuzam szinte feloldhatatlan, hacsak nem azzal, hogy a szakma mindkét építész teljesítményét érti és méltatja.

Sokszor érzik úgy a szakmabeliek, hogy nem tudják, nem képesek az építészet értékeit a nagyközönség felé kommunikálni. A fiatalok próbálnak ezen javítani, sok olyan szervezet van már, amely az építészet nyelvét tanítja a gyermekeknek, továbbá számos folyóirat, orgánum születik, amely igyekszik ezen a kommunikáción javítani. A kérdést végtelenségig leegyszerűsítve: míg a modernista (a közhasználatban sokszor hibásan szocreál) építészetet nehéz szeretni, addig a magyar organikus vagy az eklektikus stílust könnyebb. Talán a kézművesség volna az a kapocs, amely az építészetet befogadhatóvá teszi, és amelyet a modern építészet a technikába vetett hit és a világháborúk okozta borzalmak miatt eltörölt? Teszünk-e értékkülönbséget román, gótikus vagy barokk emlékeink között? Lehet-e egyetlen stíluson keresztül értékelni vagy érteni az építészetet? Nyilvánvalóan nem.

Ez alapján létezik olyan építészeti érték, amely örök, amely levetve stílusjegyeit mindenképpen hitelt és értéket őriz. Megfordítva a gondolkodást: vajon ezek az értékek létrejönnek-e a mostani visszaépítésekkel, rekonstrukciókkal? Kell-e ezekről a kérdésekről nemcsak a szakmának, de a nagyközönségnek is gondolkodni az építészet alapvető kérdéseit keresve?

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.