Nem jár büntetéssel

Széchenyi István születésének 230. évfordulója alkalmából ünnepi évet hirdettek a gróf leszármazottai, akik úgy szeretnék méltóvá tenni régi hírnevéhez a mai magyar társadalmat, amiként azt a történelmi családok régen­ tették: a közösségépítés, a keresztény hit és a szép magyar szó fontosságának hangsúlyozása mellett bátorító ­példák felmutatásával. A legnagyobb magyarról elnevezett alapítvány kuratóriumi elnöke, Széchenyi Tímea szerint meg kell tanulnunk hasznot húzni a kudarcokból.

Széchenyi Tímea Fotó: Szabad Föld–Bielik István

A Lánchíd alapkövének letételénél használt díszes vakolókanál. Fotó: MTI/Féner Tamás

– Amennyiben a pandémia megengedi, augusztusban ismét megrendezik a Történelmi Magyar Családok Emléknapját. Ezek szerint tartják a kapcsolatot a többi arisztokrata leszármazottal.

– A találkozót három éve kezdeményezte alapítványunk javaslatom alapján. Gondolva édesapámra, akinek a halála után számos olyan lelki ügy maradt rám, amelyet nem tudtam rendezni. Azt gondoltam, nemcsak én vagyok ezzel így, hanem más családok is, akik a magyar arisztokráciához, a magyar történelemhez valamilyen módon kapcsolódnak. Elhatároztuk, legyen emléknapunk, mert ez nagyon sokat segíthet nekünk a múlt feldolgozásában, a jelenünkben és abban, hogy a jövőt úgy éljük meg, ahogyan az megillet bennünket, amelyben úgy tudjuk építeni nemzetünket, amiként a történelmi családok régen tették. Július első szombatján immár harmadik éve találkozunk a Nemzeti Múzeumban. A családok felkeresésében Gudenus János barátom segített, hiszen ő a történelmi és arisztokrata családok összefogója, lelkes kutatója. Már az első összejövetelre több mint ötven család eljött. Második alkalommal több mint kétszázötven család regisztrált a programokra. Idén majdnem háromszáz családdal állunk kapcsolatban. Nagy boldogság látni, hogy az a fajta szomorúság, amely meghurcoltatásuk éveiben rájuk ragadt, mint egy bélyeg, oldódni kezd. Fontos ez az ország jövőjére nézve is. Ebben az évben a történelmi családokat is érintő egykori kitelepítésekkel szeretnénk foglalkozni, feleleveníteni a jó példákat. Hiszen a kudarcainkból is származhat haszon, kovácsolható előny, ha megfelelőképpen közelítjük meg azokat.

– Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak nevezte Széchenyi István grófot, akinek idén ünnepeljük születése 230. évfordulóját. Ennek alkalmából családi alapítványuk, amelyet róla neveztek el, meghirdette a Széchenyi-évet. Milyen eszmeiség jegyében zajlanak majd a rendezvények?

– Ünnepi év az idei. Arra törekszünk, hogy minél szélesebb körben megismertessük a Széchenyi-hagyatékot, Széchenyi István életét. Arra ösztönzök mindenkit, fogjunk össze, szervezetek és iskolák, mindenki tegye bele a közösbe, amije van, ünnepeljünk együtt. Ez nemrég, február elején meg is történt a krisztinavárosi katolikus templomban, ahol egykoron Széchenyi István és Seilern Crescentia grófnő összeházasodott. Kimagasló pillanata volt az esztendőnek ez a szentmise, egyben hagyományteremtő nap is, hiszen az egyház oly módon állt a Széchenyi család mellé, ahogyan régóta nem. Ennek az eseménynek a hangulatát, eszmeiségét szeretnénk továbbvinni. Minden lesz a folytatásban, ami a korábbi években is volt, csakhogy ünnepélyesebb keretek között zajlanak majd a programok.

– A Széchenyi István Történelmi Vándorszínházat tavaly nyáron indították útjára. Mi volt a céljuk ezzel a kezdeményezéssel?

– Fazekas István Jókai-díjas drámaíró barátommal úgy gondoltuk, el kéne juttatni a fiatalokhoz egy kis színházat is. Éreztük, nagy szükség van arra, amit Széchenyi István is hangsúlyozott: a magyar nyelv, a beszéd, a kommunikáció fontosságára. A színház többek között ezért jött létre. De azért is, mert tudjuk, Széchenyi István ezen a téren is fejlesztéseket akart. Ezek megvalósultak, de az a teátrum, amely ennek folytán létrejött, egy helyben áll. Mi viszont egy olyan színházat álmodtunk meg, amely vándorol. Vándortársulatunkkal apró falvakba, óvodákba és művelődési házakba indulunk. Ehhez kapjuk a színészek támogatását. A gyermekek életébe úgy szeretnénk belecsempészni a színházat, a kultúrát, a keresztény tudatot, hitet, a magyar nyelvet, hogy észre se vegyék, természetesnek érezzék, hogy megkapják.

Széchenyi Tímea. Fotó: Szabad Föld/Bielik István

– A magyar vállalkozókat is díjazzák. Milyen szempontok alapján választják ki a nyerteseket?

– Az Év Széchenyi Vállalkozása díj elnyerésére annak van esélye, aki megfelel a pályázati kiírásnak, és ezt a háromfős szakmai zsűri is így látja. A bírák pontrendszer alapján döntenek. Idén az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen dolgoztak, tavaly és tavalyelőtt a Pénzügyminisztériummal. Van, amiben közösen döntünk, de van, amiben kizárólag a zsűri határoz a pályamunkák alapján, három kategóriában: társadalmi felelősségvállalás, innováció és termelékenység. Családunknak van egy különdíja is, amellyel azok teljesítményét szeretnénk elismerni, akik olyasmit értek el, valósítottak meg vállalkozásukkal, amelyről elmondható: „széchenyis”. A Széchenyi-örökség Okmányt tavaly adtuk át először. Azt szeretnénk, ha tanúsítaná, kiemeljük és megbecsüljük azokat a közszereplőket, művészeket, akik sokat dolgoznak azért a küldetésért, amelyet Széchenyi István is vállalt a magyar nyelv és kultúra ápolásáért, a nemzettudat megőrzéséért. Akik folytatják azokat a reformokat, amelyekre ma is szükség van. A legnagyobb magyar sok mindent tett, ha csak egy kicsit is utánozni tudjuk, sokkal jobb emberekké válhatunk, sőt a környezetünket is élhetőbbé tehetjük.

Névjegy

Széchenyi Tímea Budapesten született, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnöke, Széchenyi ­István gróf szellemi örökségének továbbvivője, a család összetartója. Két fiútestvére és négy gyermeke van. Anyai ágon dédanyja kéthelyi Hunyadi Mária grófnő, ükanyja ­krasznahorkai és csíkszentkirályi Andrássy Erzsébet. A múzeumalapító Széchényi Ferenc hatodik generációját képviseli. Széchenyi István az üknagybátyja. Nagyapját, Széchenyi Pál Imrét és szüleit az 1950-es években kitelepítették lábodi kastélyukból, amelyet a kommunisták a szemük láttára felgyújtottak. Egy pincelakásban húzták meg magukat, ahol Tímea nagyanyja megbetegedett, majd meghalt. A múltjától és jövőjétől megfosztott család mégsem hagyta el az országot. A tárgyi örökségből Széchenyi Tímeára két ezüst gyertyatartó maradt.