– Szólíthatom grófnőnek?
– Szólíthat, természetesen, nincs erre vonatkozó tiltás. A cím használható, csak épp leírni nem lehet hivatalosan az 1947. évi IV. törvény alapján, amely mindmáig érvényben van. Vagyis használhatom, büntetés nem jár érte, de nem hivatalos. Azon vagyunk, hogy megkérjük a kormányzatot, segítsen nekünk, hogy a régi jogszabály hatályon kívül kerüljön. Ennek elérése küldetésük a történelmi magyar családoknak.
– Amennyiben sikerrel járnak, használni fogja a grófi címet?
– Elképzelhető, hogy igen, de erre a kérdésre még nem tudok pontos választ adni. Amennyiben megvalósul, amit szeretnénk, az érintettek maguk döntik majd el, élni kívánnak-e a cím használati jogával. Jó érzés töltene el, ha végre megszabadulnánk a régi rendszer sok rossz emlékétől.
– Milyen rokoni szálak fűzik Széchenyi István grófhoz?
– Széchenyi István kisebbik bátyjának, Széchenyi Pálnak vagyok a leszármazottja. A Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc hatodik generációját képviselem. Női ágon viszem és adom tovább a nevet, mert az édesapám, Széchenyi Elemér ezt nekem megengedte. Egyébként nem lehetne.
– A történelmi Széchenyi grófi családnak jó néhány közvetlen leszármazottja él még Magyarországon, ám ez nem igazán ismert.
– Nem állítanám, hogy sok leszármazottja él a családnak Magyarországon, inkább azt mondanám, hogy amióta működik az alapítványunk, körülbelül hat-hét éve, összefogtak a családtagok az egyes és a kettes ágon. Széchenyi István egyenes ági leszármazottai és Széchenyi Pál utódai. A többiek külföldön élnek, vagy annyira távoli rokoni szálak fűzik őket Széchenyi Istvánhoz vagy bármelyik másik ághoz, hogy ennek a kötődésnek az ő életükben talán már nincs is jelentősége. Szétszóródásunknak az a politikai rendszer az oka, amely nemcsak bennünket akart elpusztítani, hanem a teljes arisztokráciát. Az ötvenévnyi kommunizmus megakadályozta, hogy szorosabb szálakkal, családként legyünk jelen. Hiszen még jelen lenni sem lehetett. Ám akik szorosabb rokonságban állnak egymással, akkor is tartották, ma is tartják a kapcsolatot. Hogy miért nem tudnak rólunk? Nem tudhattak. Mi magunk is, az édesapámék, a nagyszüleim, a dédszüleim is féltek. Apám nem szívesen beszélt az őket ért sérelmekről, nekünk is ezt tanácsolta. De a magyar emberek sem voltak túlságosan kíváncsiak ránk. Vagy azon rendelkezések miatt, hogy nem volt szabad tudniuk rólunk, arisztokratákról, vagy amiatt, hogy csupa dehonesztáló, sértő jelzőt aggatott ránk a bolsevik rezsim. Azt terjesztették valamennyiünkről, hogy rosszak és ostobák vagyunk. Tudvalevő, hogy miért: ők is féltek tőlünk.