Tömeges találkozási pontok voltak a bevásárlóközpontok húsvét előtt. Hihetetlen mennyiségű élelmiszert vettünk ezekre a napokra. A púposra tömött bevásárlókocsik láttán az merült fel sokakban, hogy utcánként, lépcsőházanként összebeszéltek az emberek, és egyvalaki vásárolt mindenkiért. Nem. Egyenként spájzoltunk. Az egész országban hatalmas volt a tömeg. Sokan nem tudták (nem akarták) tartani a védőtávolságot, alig lehetett férni a bevásárlókocsiktól a polcok között. „Menjen már előrébb, hát nem tudom kipakolni a bevásárlókocsimat!” – dühösködött valaki, s közben tolta a sarkamra a fémjárgányt. Hátranéztem, és egy apró, hetven év fölötti hölgy szeme szikrázott rám. Próbáltam nem elküldeni másik helyre, a lehető legnagyobb nyugalommal mondtam neki, hogy tartom az előttem állótól a másfél métert, és jobban tenné, ha követné a példámat. Meghökkent, és a deákvári (Vác) bevásárlóközpont pénztára előtt még jobban rám tolta a kocsit. A patikákban is megnőtt a forgalom a húsvét előtti napokban. Idén a vírus miatt a szokásos gyógyszerek mellett a legtöbben vitaminokat, antitestteszteket és maszkokat vettek.
A gilisztaűző varádicstól a terjőke kígyósziszig
Értelek – mondta Rezeda Kázmér, mert mindig ezt mondta, amikor nem értett semmit.