A washingtoni vezetés szerint kiválóan halad az amerikai kivonulás Afganisztánból. A napokban már az ott lévő erők kilencven százaléka távozott, legkésőbb a jövő hónap végéig minden amerikai egyenruhás elhagyja a közép-ázsiai országot. Így az elnökük, Joe Biden által kitűzött határidő – szeptember 11. – előtt végrehajtják a feladatot. Illetve nem egészen, ugyanis 650 katona marad, az ő feladatuk biztosítani a kabuli amerikai nagykövetséget. Ez a megdöbbentően magas szám jól mutatja, hogy mire számítanak az amerikaiak: hónapokon belül Kabul ostromára és az amerikai diplomaták kényszerű kimentésére.
Emlékezzünk azokra a képekre, amikor 1975-ben Vietnamból dicstelenül távoztak az amerikaiak, a saigoni nagykövetség tetejéről induló helikoptereken tömegével csüngtek az emberek: mindegy, hogy hogyan, de el innen. Nem kell nagy jósnak lenni a megállapításhoz, hogy rövid időn belül valami hasonló fog lejátszódni Kabulban is.
A háború kezdetén, 2001 őszén az amerikaiaknak az egyik első feladatuk volt az, hogy elfoglalják az ország fővárosától mintegy ötven kilométerre északra lévő bagrami légibázist. Az évek alatt a kifutópályák hosszát megnövelték három kilométerre, hogy a nagy teherszállító gépek is tudják használni. Ez volt az egyik legnagyobb amerikai beruházás Afganisztán területén. Volt itt minden, ami több ezer katona kényelmét szolgálja. A barakkvárosban üdítőital-automaták sorakoztak, bódékban hamburgerhez jutott az éhes harcos, edzőtermek és csecsebecséket árusító boltok követték egymást.
A lényeg az, hogy az amerikaiaknak ne kelljen kimozdulniuk a biztonságosnak ítélt helyről. Börtönközpont is üzemelt Bagramon, ahonnan, ha afgán terroristagyanús személy akadt a horogra, már indult is vele a járat a kubai Guantánamóra, ahol az amerikai hírszerzés kezelésbe vette.
Egy légitámaszpontnak ezek lényeges, de nem meghatározó jellemzői. Ha Bagram riasztást kapott, akkor perceken belül légi támogatást kaptak a szárazföldön harcoló egységek. Nemcsak az amerikaiak, hanem az afgán kormányerők is. Ez két hete végleg megszűnt. Hiába kémleli az eget a szorult helyzetbe került afgán kormánykatona, akire minden oldalról tálibok lőnek, onnan már nem jön segítség. Az amerikaiak szerint a környező országokban lévő légitámaszpontjaikról is segítséget tudnak nyújtani, de egyrészt ez több időt kíván, másrészt az sem biztos, hogy annyira igyekeznének az indítással, mint ha saját katonáik életéről lenne szó.