Czakó Gábor találó kifejezésével élve Gazdaságkorban élünk. „Amint a társadalmi szemhatár alászállt a rovarállamok eszmehorizontjának szintjére, attól kezdve az ember kizárólagos oka és célja lett a gazdaság, mely csak a féktelen növekedés, vagyis a rák állapotában képes létezni a Piac arénájában. Vele a verseny, az étvágy, a bomlás. Az ezredfordulón valamennyi emberi tevékenység a szakadatlanul növekvő statisztikai mutatók bűvöletében él és ég. Nincs többé mérték, mert korlátot jelentene.”
Írta mindezt az ezredforduló környékén. S akkor mit mondjunk most? Azt hihettük pedig, hogy a koronavírus-járvány hoz majd változást. Hozott is, ideig-óráig, illetve hozott néhányaknál. De végső soron a mai világot mozgató szándékok nem változtak, inkább csak még erősebbé váltak.
A „mert megérdemlem” és a „mert megtehetem” kultúrája régóta és nagyon erősen hódít.
De fontos látni, hogy a fogyasztásnövekedés korántsem csak a belső, persze javarészt mesterségesen keltett vágyakból fakad. Hanem szükségszerűség lett. A harisnyaszál az első viselésnél felszalad, a nyomtató néhány hónap múltán bemondja az unalmast (hogy aztán drágábban lehessen megjavíttatni, mint újat venni), a villanykörte élettartama bőven elmarad a csomagoláson feltüntetettől. Ezek A villanykörte-összeesküvés című korszakos dokumentumfilm alappéldái, de azóta vannak újabbak is, gondoljunk csak az okostelefonokra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!