A Nagy építő

Ez az én álmom. Őrült terv – ilyen kritikusan fogalmazott Recep Tayyip Erdoğan saját elképzeléséről, amely új csatornával köti össze a Fekete-tengert a Márvány-tengerrel, párhuzamosan a Boszporusz szorossal. Hat híd ível majd át a csatorna felett, még június végén, az egyik alapkő letételén mondta ezt a török elnök. Törökországban a terv ilyen minősítésére számosan lelkesen bólogatnak, mondván, lehet ugyan őrültnek nevezni, de azért van benne rendszer.

Légi felvétel az isztambuli Boszporusz tengerszorosról. Már a Kreml sem ellenérdekelt Fotó: Anadolu Agency Forrás: Getty Images

Légi felvétel az isztambuli Boszporusz tengerszorosról. Már a Kreml sem ellenérdekelt
Fotó: Getty Images

Még márciusban admirálisok egy csoportja nyílt levelet tett közzé, amelyben kifejtették azon véleményüket, hogy az új csatornával Törökország kihátrál a svájci városban 1936-ban kötött montreux-i egyezmény hatálya alól, amely a kemalisták – a polgári erők – diplomáciájának egyik fő műve volt. Ez kimondja, hogy a nemzetközi kereskedelmi hajók ingyen használhatják a szorost, míg a hadihajóknak az áthaladáskor meg kell határozni egy időlimitet, ameddig a Fekete-tengeren tartózkodnak. Ez máig érvényes.

Az új csatornával megváltozik a helyzet, hiszen több mint 85 éve ki gondolt volna arra, hogy majd valaki kiás egy új vízi átkelőt. Ez már nem a Boszporusz, erre nem vonatkoznak a régi szabályok. Törökország a létesítménnyel tovább növeli geopolitikai súlyát, ugyanis a ravasz húzással ő határozhatja meg, ki és mennyiért mehet be a Fekete-tengerre. Az admirálisok levelére Erdoğan dührohamot kapott, és azonnal puccskísérletről beszélt. A haditengerészet tíz parancsnokát le is tartóztatták, köztük azt az admirálist, aki kidolgozta, hogy miként kell megjelennie Törökországnak a világtengereken.

Az ilyen nagy terveknek a történelem folyamán mindig voltak ellenzői. Évszázadok múlva meg mi, turisták tátott szájjal csodáljuk azokat. Így van ez Erdoğan fantazmagórikus elképzelésével is. Ám az elutasítók aránya különösen magas: a különböző közvélemény-kutatások szerint a török lakosság 50-60 százaléka ellenzi a terv megvalósítását. Ez a szám különösen nagy magában az ország gazdasági fővárosában, a 15 milliós megapoliszban, Isztambulban. Ekrem Imamoğlu, a város polgármestere szerint – aki ellenzéki létére megszerezte Erdoğan városának irányítását – „ez egy gyilkos terv, Isztambul elárulása, megölik ezzel a várost”.

Ezen a részen épül a harmadik isztambuli nemzetközi repülőtér is, és most csatornával is megterhelik a területet. A környezetvédők katasztrófát kiáltanak. A csatorna körüli munkálatokban parkok, tavak, erdők, mezőgazdasági területek, farmok fognak eltűnni, kétszázezer fa vár kivágásra, legalább tízezer hektár mezőgazdasági művelésbe bevont földterület szűnik majd meg. A környezetvédők tartanak a Márvány-tenger szennyeződésétől is. A Fekete-tenger rendkívül szennyezett, túl sós, és kevés oxigént tartalmaz a vize.

Az új kapcsolattal ez a víz keveredik a Márvány-tengerével, amelynek élettani hatása egyértelműen káros. De van itt más probléma is: a csatorna keresztülhalad két tavon, amelyek évszázadok óta szerepet játszanak Isztambul vízellátásában. A kutatók attól tartanak, hogy ezek sóssá válnak, és a nagy tankerek beszennyezik kőolajmaradványokkal. Véleményük szerint a hatalmas építési felfutás, amely a csatorna két partjára vár, sem szolgálja az ember és a természet harmonikus együttélését.

Ezek mind szerepet játszanak abban, hogy az isztambuliak többsége elutasítja a létesítményt, hiába fogadkozik maga az elnök, hogy az építés során mintaszerűen fogják megvédeni a környezetet. Az isztambuli polgármesternek, aki a csatorna egyik legnagyobb ellensége, meg amúgy sincs szava, ugyanis ez nem tartozik a hatáskörébe, ez nemzeti ügy. A külföldi ármánykodók és a hazai árulók összeesküvése ellenében is a csatorna úgyis megvalósul – ez a türelmüket elvesztő Erdoğan-hívők végső, leplezetlen véleménye. Árulkodó jel, hogy a jelenleg 15 milliárd dollárba kerülő csatorna – a végső összeget bőven húszmilliárd fölé helyezik a szakértők – finanszírozása sem megy simán. A négy legnagyobb török kereskedelmi bank finoman kihátrált az építkezés mögül. A dühös elnök ekkor fordult a külföldi pénzintézetek felé, amelyek egymás lábát taposva készen állnak az egész tervezet finanszírozására. Valószínűleg őket más szempontok vezérlik.

Az isztambuli csatornának eddig a legnagyobb ellenzője Oroszország volt. Moszkvát különösen zavarta, hogy a NATO hadihajói, ha valami történik a Fekete-tengeren, mint a brit fregatt esetében a napokban, sokkal gyorsabban a helyszínen tudnak lenni. Június végén a török és az orosz külügyminiszter tárgyalásán állítólag minden részletet tisztáztak, és a Kreml sem fekszik keresztbe az erdoğani tervek előtt. Ankara és az Egyesült Államok kapcsolatában a sok feszültség mellett a török diplomácia abban bízik, hogy ezt a létesítményt Washington díjazza. Törökország geo­politikai helyzetének ez kétségtelenül jót tesz, s ha behozza az árát, az még külön adomány. Egyedül a környezetvédőket kell meggyőznie az elnöknek, hogy aranybetűkkel vonuljon be a török történelemkönyvekbe.