Ravasz ember Aljakszandr Lukasenka, minden hájjal megkent belorusz földműves. Az elnök már a tavasz folyamán elkezdte ácsolni a csapdát, amelybe most az Európai Unió belesétált. Régóta bögyében volt ez a szervezet, amely az utóbbi időben inkább csak borsot tört az orra alá. Különösen a legutóbbi elnökválasztások után gyűlt meg a baja Brüsszellel, amely azt állította, hogy elcsalta ki tudja hányadik voksolását, csak hogy hatalmon maradhasson. Utána pedig a karhatalommal könyörtelenül leverte az ellenzék tiltakozását. Nyugatról kapott embargókat, kitiltásokat, elítélő határozatot annyit, hogy nem győzte a fejét kapkodni.
Ám ezt az időszakot is túlélte, mint megannyi mást 27 éves uralma alatt. Igaz, hogy a nemzetközi életben páriává vált, nyugati politikus a közelébe sem megy, ez azonban nem zavarja. A hetekben bebiztosította hátországát: Oroszországgal átfogó megállapodást kötött a közös állam alapjainak lerakásáról. Ez érinti a pénzügyek, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a vámügyek kérdéseit, de a jogrendszer összehangolását, a tudományos tevékenységet is, sőt a hadügyek és a közös katonai doktrína kidolgozására is szolgál. Az integráció végén létrejön az orosz és fehérorosz föderáció, a két állam egyesül. Lukasenka biztonságban van, egy nagy medve barátságos ölelésének melegségét érzi.
A terv a migránsok toborzására, hogy megbosszulják az Európai Unió mesterkedéseit, már a közös állam formáinak kimunkálása előtt megszületett. A tavasz végén elterjedt a közel-keleti országokban, hogy Beloruszba ingyenvízumokat osztogatnak „turistalátogatásokra”, ahonnan csak egy ugrás az arabok vágyálma, hogy bejussanak az unióba. Irakban, Szíriában, Törökországban csak erre a célra egész „utazási irodák” alakultak, hogy eljuttassák Minszkbe a „turistákat”. A Belavia fehérorosz légitársaság, amelyet kitiltottak az európai légtérből, például Irakból közvetlen járatot indított Bagdadból, Bászrából, Szulejmánijjából és Erbilből a belorusz fővárosba. Erbil az iraki kurdok fővárosa, onnan tömegével érkeztek Beloruszba. Aztán, amikor az iraki hatóságok leállították ezeket a járatokat, akkor a turisták átszállással utaztak, amire lehetőségük nyílt Isztambulban, Damaszkuszban, Bejrútban vagy Dubajban. Idővel egyre többen kezdtek Afganisztánból, Egyiptomból, Pakisztánból, Szíriából, Jemenből, Iránból és Nigériából csatlakozni a „minszki városlátogatáshoz”. Még Kubából is érkeztek a közel-keleti átszállópontokra.
