Ha valaki 2022-ben könyvet olvas, azt nagy valószínűséggel bűntudattal telve teszi. Lelkiismeret-furdalása van, mert nem olvas eleget. Mert egyre gyűlik a ki nem nyitott művek sora az éjjeliszekrényén. Bűntudatot érez, mert egyszerűbb vadidegenek nyaralási és étkezési fotóit pörgetni, mint bekezdéseken átrágni magát.
Az Ausztrál Művészeti Tanács 2017-es felmérése szerint az ausztrálok 68 százaléka szeretne többet olvasni, de más elfoglaltságai, elsősorban a közösségi média használata miatt erre nem marad ideje. Egy évvel később Amerikában minden idők legalacsonyabb olvasási hajlandóságát mérték.
A 26 ezer fő részvételével zajló kutatás szerint harminc százalékkal csökkent az amerikaiak olvasásvágya a kétezres évek eleje óta. A legnagyobb csökkenés a 35–44 évesek között volt tapasztalható.
Az Egyesült Királyságban hasonló adatokat találni. Ott a pandémia idején megnőtt ugyan az olvasni vágyók aránya, ám még így is a lakosság mindössze 53 százaléka vett legalább egy könyvet kezébe a lezárások idején. A gyakori olvasók több mint egyharmada 65 éven felüli, és a 15 és 24 év közötti korosztály 51 százalékkal kisebb eséllyel válik lelkes, sok könyvet elolvasó felnőtté, mint az idősebbek.
Mindeközben az Amerikai Pszichológiai Társaság azt mutatta ki, hogy az amerikai tinédzserek alig húsz százaléka olvas naponta könyvet, magazint vagy újságot szórakozás gyanánt, de nyolcvan százalékuk használja mindennap a közösségi médiát.
– Gyerekként elkaptam a kanyarót, ami akkor teljes elzárást eredményezett – meséli Nagy Attila olvasásszociológus. – Mire felgyógyultam, sokkal jobban tudtam olvasni, mert a betegség alatt nem volt mást mit csinálni.
Ezt a világot ma nem lehet visszahozni, mert a könnyen, gyorsan hozzáférhető szórakoztatóeszközök felemésztik a figyelmet, az olvasáshoz viszont elszánt érdeklődés kell, amelyet egészen kicsi korban kell elkezdeni kialakítani. Az olvasás többgenerációs élmény.
Ahhoz, hogy egy gyerekből olvasó felnőtt legyen, szükség van a szülőkre és a nagyszülőkre, a karnyújtásnyira, polcon lévő könyvekre és arra, hogy kisgyerekként ne a villódzó készülékek szolgáljanak gyerekmegőrzésre, hanem a szülők csendben, dúdolva nyugtassák meg a kicsiket. Így három-négy éves korra kialakulnak azok a mesék, amelyek a legmélyebb elkeseredésben is megnyugtatják a gyerekeket. Később kell a szülők és pedagógusok együttműködése, hogy az olvasás megtanulása után a gyerek maga is érdeklődjön.