Férfipróba

Miióta világ a világ, a férfit az élet legalább egyszer olyan próbatétel elé állítja, amely során bizonyítania kell férfiúi mivoltát.

Egy nemzedékkel később Ábel apja másféle próbatételnek nézett elébe. A Ceausescu-rezsim utolsó évtizedében, a nagy élelmiszerhiány idején egy húsfeldolgozó kisüzem hentese volt, s a népes rokonság onnan és általa igyekezett pótolni azt, amihez az üresen kongó boltokban nem juthatott hozzá. Addig a napig, amíg a kisváros gazdasági ügyekért felelős szekusától váratlan meghívó nem érkezett, amely a rendőrség egy bizonyos szobájába szólt. Amikor hazatért, arcán kék és lila foltok éktelenkedtek, amelyek eredetéről soha nem beszélt a fiainak, de nem is kellett.

Még egy nemzedékkel később Ábel a felmenői­hez képest a szerencse fiának mondhatta magát. Se oroszok, se szekusok a láthatáron, s már-már úgy is hitte, hogy a beavattatás elmarad. Tévedett.

Amikor azon az őszi estén lefeküdt a tetőtéri hálószobában, még nem tudta, hogy az élete fordulóponthoz érkezett, hogy holnaptól már semmi nem lesz olyan, mint annak előtte. Éjfél körül a felesége megütögette a vállát: „Egér van a szobában…” – suttogta rémülten. „Ugyan, hagyjál már…” – mordult fel fáradtan a férfi örökös optimizmusával, aki nem szeret rögtön a legrosszabbra gondolni. „Mondom, hogy egér, hallottam…” Ábel tudta, ha nyugtot akar, tennie kell valamit, ezért felmarkolta az ágy mellett heverő zokniját, és egy erőteljes mozdulattal a szoba túlsó sarkába dobta. A válaszul érkező izgatott futkorászásra az ő álmossága is elillant. Az adrenalin hatására kiugrott az ágyból, miközben irtózva villant az eszébe, hogy meztelen talpával akár a bundás hátú jövevényre is léphet, annak minden következményével. Megúszta. Felkattintotta a villanyt, amire a következő jelenet vette kezdetét: az egér száguldozni kezdett a szélrózsa minden irányába, a felesége az ágy közepén guggolt, nyakig paplanba burkolódzva, és visított, ahogy a torkán kifért. „Jól van, jól van – csitította Ábel –, most leszaladok a konyhába, és kitalálok valamit!” „Nem, én is megyek, ne hagyj itt!” „Nem! – emelte fel a hangját. – Itt kell maradnod, és szemmel kell tartanod!” Közben az egér bemenekült a franciaágy alá, s Ábel kiugrott az ajtón.

A konyhában felkapcsolta a villanyt, s miközben kétségbeesetten nézett körül, lázasan járt az agya: „Úristen, most mit tegyek, hogyan tovább?!!” A felismerés, hogy nincs mire várni, nem jön felmentő sereg, hogy ő a férfi, ezt a helyzetet neki kell megoldania, váratlanul felébresztette benne a harcost, sőt a tábornokot. Két perc alatt összekapkodta egy improvizált csapda kellékeit, melynek legfontosabb eleme egy illatos sajtdarabka volt, s a magas falú tepsi tíz perc múlva rácsapódott az egérre. Katartikus örömmel ölelték át egymást az asszonnyal. „Most pedig itt hagyjuk – váltott parancsnoki hangnemre –, és reggel a szomszéd Tomival elintézzük!” „Kellek én ehhez?” – kérdezte reggel Tomi. Ábel bólintott: „Te mégiscsak jobban tudod, hogy kell elbánni egy Jerryvel.”

Az elbánás abból állt, hogy betoltak a tepsi alá egy plexilapot, az egészet befóliázták, majd kivitték a közeli rétre. A nagyapja vagy az apja lapáttal verte volna agyon a betolakodót, ők egyszerűen elengedték. Lám, a XXI. század férfija…

Ábel ma sem tudja, hogy érvényesnek tekinthető-e a férfipróba. Mert hát, ugye, a vér elmaradt. Az asszony mindenesetre a keblére fogadta.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)