Február 24-én az orosz csapatok több irányból megtámadták Ukrajnát.
A grúziai és a krími tapasztalatok alapján a világ villámháborús orosz győzelmet várt. Ezt sugallták a közzétett előrejelzések is. Oroszország háromnapos, míg az amerikaiak egy–négy napos háborút vártak.
A valóság erre gyorsan rácáfolt. A négy hete tartó háborúban a támadó orosz erők alig haladtak előre. Az emberveszteség mindkét oldalon magas, az anyagi kár felbecsülhetetlen. A Nyugat jelentős része, főleg az USA, Kanada, Nagy-Britannia, valamint Lengyelország, a balti és a skandináv államok egyre nagyobb intenzitással támogatták – főleg katonailag – Ukrajnát. Az ENSZ közgyűlésében, amelynek jogilag kötelező érvénye nincs, de morális súlya van, a 193 tagállam mintegy 80 százaléka ítélte el az orosz agressziót. Mindössze néhány jelentéktelen ország állt ki Moszkva mellett, a többiek, Kínát is beleértve, tartózkodtak.
Az orosz vezetés tekintélye bel- és külföldön egyaránt csökkent, miközben a színészből lett ukrán államfő mögött felsorakozott a lakosság, így az ország legfontosabb oligarchái is.
A háborúnak számos előzménye volt. Mindkét fél felemlegeti vélt vagy valós sérelmeit.
A senki által be nem tartott normandiai, minszki megállapodást, a kisebbségek elnyomását. A valóságban ebben a háborúban is mindkét fél szemérmetlenül félretájékoztat. Az ellenség veszteséglistái túlzóak, miközben a sajátjaikat igyekeznek csökkenteni.
Putyin Oroszországa történelme legmélyebb gazdasági válságába merült. A nyugati tőke nagy része kivonult az országból. A franciák maradtak, mert jól tudják, hogy kijönni viszonylag egyszerű, de a visszatérés nagyon problémás.
Ukrajna a függetlenség 1991-es kikiáltása óta gazdaságilag, belpolitikailag soha nem volt sikeres. Az a célja, hogy – főleg most, a háború hatására – belépjen a NATO-ba, illúzió. Arra, hogy soron kívül felvételt nyerjen az Európai Unióba, szintén nincs számottevő esély. Az ország eladósodott, és a törlesztéseket csak újabb hitelekből képes fizetni.
Az oroszok magasabb fokozatba helyezték atomeszközeiket.
Az USA és a NATO bejelentette, hogy kiépült és működik a forródrót Washington és Moszkva, valamint Brüsszel és Moszkva között. Senki sem akar harmadik világháborút, mivel tudja, hogy az nem élhető túl. Brandt szavaival: aki először lő, az másodszor hal meg.
Az orosz politika abból indult ki, hogy előbb elveszítették az NDK-t, majd valamennyi európai szocialista országot, és a szovjet bomlás után a három balti állam – más-más arányú orosz kisebbséggel – a NATO és az EU tagjaivá vált. Ha Ukrajna a NATO tagja lenne, a mostani ellentétek – azaz a Krím, Donbasz, az orosz kisebbség helyzete – orosz–ukrán ellentétből NATO–orosz ellentétté válnának. Ezt Moszkva mindenképpen el akarja kerülni.
A válság kapcsán Törökország nem csatlakozott a szankciókhoz, és próbál közvetíteni. Az ukrán kérést, hogy zárja le a tengerszorosokat az orosz flotta előtt, végrehajtotta, de bevárta, míg az orosz hadihajók megérkeztek a Földközi-tengerről, és nemcsak az oroszok, hanem minden hadihajó előtt lezárta a szorosokat. A törökök 48 modern drónt adtak el Kijevnek, amelyeket azonnal be is vetettek a harcokban.
Lengyelország kőkemény oroszellenes politikát folytat. Miközben az ő területén is áthalad az Északi Áramlat 1-es számú gázvezeték, bejelentette, hogy felmondja azt ez év végén, amikor a szerződés lejár. Át akarta adni a tulajdonában lévő volt szovjet és orosz katonai repülőgépeket az ukránoknak, de ebben az amerikaiak megakadályozták. Az a javaslat, hogy békefenntartó erőket küldjenek Ukrajnába, megosztja a szövetséget. A bolgár vezetés szintén bejelentette, hogy az ez év végén lejáró gázszállítási szerződést nem akarja meghosszabbítani.
Németország óriási külső nyomás ellenére fenntartotta, hogy háborús térségbe nem szállít hadianyagot. Részint az orosz politika hatására módosított álláspontján. Február 27-én a német parlamentben, a Bundestagban rendkívüli kormánynyilatkozatot fogadtak el. A kancellári hivatalra kitűzték az ukrán zászlót, és a kancellár ötpontos nyilatkozatában kiemelte, hogy Oroszország az agresszor. A világ más lett, mint volt.
Moszkva megsértette Helsinki szellemét. Oroszországot az ENSZ-ben nem lehet elítélni, mert Moszkvának vétójoga van.
Németország támogatja Ukrajnát, és hajlandó fegyvereket szállítani. Ez a háború katasztrófa az oroszokra és az ukránokra nézve egyaránt. Ez Putyin háborúja. A rubel egy nap alatt 32 százalékot zuhant. A német cél az, hogy a háború ne terjedjen tovább harmadik országra. A német hadsereg, a Bundeswehr százmilliárd eurót kap fejlesztésre. A külpolitikában viszont tárgyalni kell a jövőben is az oroszokkal.
A német politika és a lakosság is elítéli, hogy a volt kancellár, Schröder továbbra is évi félmillió eurós fizetésért a Gazprom felügyelőbizottságában van, és szemben sok más nyugati politikussal ott is maradt. Németország ragaszkodik az orosz nyersanyagokhoz. A német igényeknek, földgázból az 55 százalékát, szénből az ötven százalékát, míg kőolajból a harminc százalékát biztosítja Oroszország. A vitában a zöld párti külügyminiszter kijelentette, hogy a pestis és a kolera között lehetett választani, és Oroszország ezerszer is agresszor.
Nyugat-Európa nagy része német–francia vezetéssel szeretne politikai megoldást. Tudják, hogy a túl jó amerikai–orosz viszony átnyúlna felettük, a túl rosszban ők lennének a vesztesek. Kínának el kell döntenie, hogy ebben a feszült amerikai–orosz viszonyban hogyan pozicionálja magát. A meggyengült Oroszországtól szerezze-e vissza Szibériát, vagy pedig Oroszországgal a háta mögött próbálja meg érdekeit érvényesíteni Tajvannal szemben.
Gandhi 1945-ben, az amerikai atombombák ledobása után azt mondta, azt már láttuk, hogy az atombomba mit tett a vesztesekkel, de azt még nem, hogy mit tett a győztesekkel.
Borítókép: Orosz tüzérségi támadás során kigyulladt üzletből kimenekített tárgyakkal szalad egy férfi a kelet-ukrajnai Harkivban 2022. március 25-én (Fotó: MTI/AP/Felipe Dana)
