Meleg-máj és Rézmál

A különös helynév humoros névmagyarázatokat szül, de szó sincs arról, hogy eredetileg az ember vagy állat májához lenne köze.

Barátaimmal beszélgetve került szóba egyikük családi öröksége, amely egy Meleg-máj nevű határrészen fekszik. A különös helynév humoros névmagyarázatokat szül, de szó sincs arról, hogy eredetileg az ember vagy állat májához lenne köze. 

Inkább a „mell” szavunkhoz és többek között a Rézmál városrész nevéhez kapcsolódik – de hogy miként, annak érdemes alaposabban utánajárni!

Ebben a földrajzi névben az ősi „mál” szó rejtőzik, amely a mai köznyelvben már nem használatos. A régi helynevekbe ’hegyoldal’ jelentésben kerülhetett be, de eredetileg ’mell, mellkas’, ’elülső rész’ értelmű lehetett, és a mell szóból fejlődött, önállósult – talán már a finnugor alapnyelvben.

A helynevek létrejöttének – különösen változatos felszínű, hegyes-völgyes vidékeken – gyakori mozzanata, hogy a felszíni formákat elsődlegesen testrészt jelentő szavak fejezik ki: a hegyek részeit jelentő „hát, fő, oldal, láb, gerinc” földrajzi köznevek is így keletkeztek. 

Lőrincze Lajos egy írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen másodlagos jelentés létrejöttekor nem is feltétlenül az emberhez, inkább az állathoz hasonlítás szemlélete érvényesülhetett: például a „hát” hosszan terülő, magas hegyrészt, a „gerinc” függőlegesen elnyúló vonalat jelent. Ugyanezen szemlélet alapján kerülhetett a „mál” is korai helyneveinkbe: Kerek-mál, Besenyő-mál, Dió-mál stb.

A szó régi tartalmának gyakori velejárója lehetett a ’napsütötte, délnek fekvő hegyoldal’ jelentés is, amit a gyakori, szőlőtermesztésre (Szőlő-mál, Mézes-mál), verőfényre (Verő-mál) utaló helynevek is jeleznek – ezeket az intenzívebben használt földterületeket egyébként is gyakrabban nevezték el az egykori névadók.

A mál régi jelentése hamar kiszorulhatott a mindennapi használatból, a szót a legtöbb helyen csak a tulajdonnevek őrizték meg az utókor számára. Ez lehet az oka annak a jelenségnek, hogy a népetimológiához hasonlóan az ilyen nevek sok esetben formailag is módosultak, „mán, mány, már, máj” változatban éltek tovább, és a névhasználók új jelentéssel töltötték meg a helyneveket. 

Így jöhetett létre a Melegmálból a Meleg-máj, Jósikamálból a Jósikmány, Szőlőmálból pedig Szulimán (baranyai település neve, amelynek történetileg semmi köze a szultán nevéhez).

A mál a nyelvterület nagy részén előfordul, leggyakrabban az északi és erdélyi területeken találjuk meg helynevekben. Szabó T. Attila történeti helynévgyűjtésének tanúsága szerint Erdélyben is sok helyütt elhomályosult már a XVIII–XIX. században: így jöhettek létre a Bakmál ~ Bakmár ~ Bakmáj névváltozatok.

Ehhez a szóhoz kapcsolódik a „sármány” madárnév is, amely a ’sárga’ jelentésű régi „sár” szó és az ’állat mellső, hasi része’ értelmű „mál” összetétele. A névadást a veréb méretű madár sárga mellrésze magyarázza, és a mál elhomályosulásával függ össze az is, hogy a kifejezésnek „sármály, sármál” változatai léteznek a nyelvjárásokban.

Buda szívében, a II. kerületben található a Rézmál városrész, amelynek nevében szintén a mál szót találjuk. A helynév története kalandos: a középkorban neveztek így valahol Budán egy szőlővel beültetett hegyoldalt, de ennek emléke csak oklevelekben őrződött meg. 

Buda német ajkú lakossága a XIX. századig Kalvarienbergnek, vagyis Kálvária-hegynek nevezte ezt a területet. A reformkorban Döbrentei Gábor javaslatára több tucat más elnevezéssel együtt kapott régi-új magyar nevet. 

Az akkori feltételezés azonban, hogy ’rózsahegy’ jelentésű és így a Rózsadombhoz köthető, tévedés volt: a névbeli „rez” régi magyar ’fennsík, erdőbeli tisztás’ jelentésű szó, amely főként erdélyi helynevekben bukkan föl – a rózsához nincs köze. 

Mégsem kárhoztathatjuk az 1847-es dűlőkeresztelést, hiszen egy régi magyar helynév született újra, és így utcatáblák, ingatlanhirdetések is őrzik a „mál” szó emlékét.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)