Általános vélekedés, hogy eredetüket tekintve a magyar kifejezések jobbak, mint a más nyelvekből átvett, idegen nyelvi változatok. Ezt a problémakört árnyalni kell.
Nem igaz, hogy kevésbé életképes az a nyelv, amelyben a szókincs kevésbé egységes eredetű. A szókölcsönzés nem vezet a nyelv romlásához, hanem a természetes változásához tartozik. A különböző nyelvekben az idegen eredetű szókincs aránya harminc–hatvan százalék is lehet.
Azonban az is igaz, hogy az idegen szavak használatakor feltétlenül célszerű és illendő a hallgatók vagy az olvasók szociokulturális hátterét figyelembe venni. Azaz a szakemberekhez szólva alkalmazható az idegen eredetű változat, a nagyközönségnek viszont annál inkább a magyar megfelelő. Ez igazából nem is nyelvészeti kérdés, hanem nevezzük etikainak.
Azonkívül a legfrissebb tudományág eredményeiről is be kell tudnia számolni magyarul a legnagyobb tudósnak is. Csak egyetlen példa, a kreatív ügynökségek például így beszélnek egymással: „Szükséges egy call, hogy a brief alapján eldöntsük a deadline-t, de egyelőre sok az issue.” Közmagyarul: „Szükséges egyeztetni az ügyféllel, hogy a projekt leírása alapján eldöntsük, mi lesz a munka elkészítésének a határideje.”
A hibrid mondatokon kívül gyakran előfordul, hogy úgynevezett hibrid szavak jönnek létre, a fele magyar, a fele angol. Az angol eredetű babysitter szóra nem terjedt el a magyar gyerekfelügyelő, gyerekőrző, gyerekvigyázó vagy a pótmama kifejezés. Így az fonetikus átírással vált közkeletűvé: bébiszitter.
Később ennek analógiájára szaporodott a szócsalád, az angol összetétel utótagja úgynevezett öszvérszavak létrehozásában játszott szerepet. A dédiszitter az idősek ápolását, gondozását anyagi ellenszolgáltatás fejében vállaló személy. Sőt megszületett a höriszitter alkalmi kifejezés is, a hörcsögre vigyázó személy megnevezésére, a cicaszitter pedig a cicára ügyelőre.
Vélt idegen utótag kelt életre az alábbi esetben. A bikini szó angolul, németül, spanyolul ugyanígy hangzik. Az angol „bikini suit” (jelentése: bikini ruha) alapján terjedt el, amelynek előtagja Bikini szigetének, a Marshall-szigetek egyikének nevét őrzi. Később a bikini első elemének vélt bi ’kettő’ szónak a mono ’egy’ szóra való felcserélésével született a monokini ’egyrészes (felsőrész nélküli) fürdőruha’ kifejezés.
Ezek után született meg a tanga szóval a tankini, létrejöttét tekintve közelít a szóösszerántáshoz (tanga + bikini). Ez olyan kétrészes fürdőruhát jelent, amely pici bikininadrágból és a hasat éppen csak szabadon hagyó, topszerű felsőrészből áll.
A burkini (burka + bikini) a muszlim nők számára készített fürdőruha, amely megfelel a Korán előírásainak. Csak a kéz- és lábfej, illetve az arc látszik ki a gyakran napellenzővel is kombinált ruha alól. Először fekete színben jelent meg, az utóbbi években hoztak ki a gyártók színes vagy színes betétekkel kombinált darabokat is. Megemlíthetjük a facekini szót is a fentiek sorában, ez az arcot teljesen elfedő napvédő maszk csak a szemeknek, az orrnak és a szájnak hagy egy-egy nyílást. Magyarítása: arckini.
A hamburger szó nemzetközi, a német Hamburg város nevéből származik. Az elnevezés alapja az volt, hogy a Hamburg és Amerika között közlekedő hajókon ezzel a könnyen elkészíthető, olcsó étellel etették a kivándorló utasokat.Az amerikai angol terjesztette el, a magyarba is közvetlenül az angolból került be. Tehát nem bontható összetett szóra, amelynek az előtagja a ham, az utótagja pedig a burger lenne.
Az történt, hogy a hamburger lerövidült a burger kifejezésre, és ez az utótagnak vélt elem kelt újfent életre, így született a sajtburger, betyárburger, csibeburger, sertésburger, mangalicaburger, marhaburger.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)
