A Fülöp-szigeteken az államfő megbízatása hat évre szól. A szigeteken lakók nemcsak elnököt választanak, hanem külön az alelnökre is lehet voksolni. Az elnökjelölt vesz maga mellé egy helyettest, de még az is előfordulhat, hogy nem ő, hanem egy politikailag vele szemben álló alelnökjelölt arat győzelmet. Most ilyen helyzet nem állt elő, a Marcos–Duterte-kettős magabiztos győzelmet könyvelhetett el.
Tavaly ősszel következett az elnökválasztási versenyfutásban a döntő fordulat. Ekkor jelentette be a 43 esztendős Sara Duterte, hogy korábbi törekvésével szemben nem indul az államfői posztért, de Marcos Jr. oldalán megpályázza az alelnöki tisztséget. Bár az idén június végéig hivatalban lévő elnök, Rodrigo Duterte lánya korántsem ismeretlen a politikai életben, apja után a déli Davao város polgármestere, mégis úgy döntött, hogy van még mit tanulnia az államigazgatásból addig, míg megpályázza a legfőbb tisztséget. Elhatározásában fiatal kora is befolyásolta, így elállt Marcos útjából, és kiegyezett a helyettesi szereppel. Az ifjabb Marcos és a jelenlegi alelnök – Leni Robredo – csatája ekkor igencsak szorosnak mutatkozott. A két nagy, a Marcos és a Duterte politikai klán egyesülésével a páros nyugodtan nézhetett a május eleji voksolás elé. Marcos északon volt népszerűbb, míg Sara Duterte uralta a délvidéket, így összefogásuk jelentősen behálózta az egész országot. Marcos Jr. 56 százalékos eredménnyel nyert, legfőbb vetélytársa, Leni Robredo a győztes szavazatainak csupán felét szerezte meg. Úgyhogy várnunk kell még arra, hogy Robredo egyik ugyancsak ígéretes programpontja megvalósul: a politikai dinasztiák felszámolását tűzte ki célul.
De mintha már lett volna egy ugyanilyen nevű elnöke a Fülöp-szigeteknek. Sőt az idősebb Ferdinand Marcos úgy vonult be az ország történelmébe, mint véreskezű diktátor, a legkorruptabb vezető, a legpénzéhesebb tolvaj, aki szabályszerűen kirabolta a gondjaira bízott államot. „Uralkodása” alatt, amely 1965-től 1986-ig tartott, de különösen 72-től, amikor hadiállapotot vezetett be, legalább ötvenezren járták meg a Marcos-rezsim börtöneit, ahol megkínozták őket, sokat meggyilkoltak közülük, számos ellenzéki holtteste azóta sem került elő. A nyolcvanas évek közepén Marcos hatalmát lázadás döntötte meg, de évek alatt családjával együtt vagy tízmilliárd dollárral rövidítette meg az államkasszát, és ennek zöme svájci magánszámlákon landolt.
Egyértelműnek tűnik, ha a Fülöp-szigeteken bármilyen beszélgetésben felmerül Marcos neve, akkor ott tobzódhatnak a sértő jelzők, hiszen egy egész országot – szó szerint és jelképesen – nyomorított meg. Hogy ez mégsincs így, az nagymértékben köszönhető az ifjabb Marcosnak. Egyes választási elemzők szerint tanítani fogják, milyen eszközökkel, milyen propagandamódszerekkel érte el, hogy a lakosság zöme a feketét is fehérnek lássa. Kezdjük az elején. Az 1957-ben született Bongbong Marcos mindig is apja kedvenc csemetéje volt. Egyengette is karrierjét, előbb nagy-britanniai iskolákba járt, majd Oxfordban kapott „különleges végzettséget”, tehát nem szerzett diplomát. Hazatérve huszonévesen már egy tartományi kormányzó helyettese, majd kormányzóként működött. Huszonkilenc éves volt, amikor kitört a forradalom. Apjának azt tanácsolta, hogy bombázza azokat a laktanyákat, amelyek nem engedelmeskednek az elnök parancsának. Erre még apja sem volt hajlandó. Így nem maradt más hátra, mint az emigráció.
Az egész család Hawaiira szökött az otthoni elszámoltatás elől. De ez nem tartott sokáig. Apja 1989-ben bekövetkezett halála után az akkori elnök, Corazón Aquino fokozatosan engedélyezte a család visszatérését a Fülöp-szigetekre. Az egyik első hazatérő Bongbong volt, és a família fellegvárában, Ilocos Norte tartományban meg is kezdte politikusként a visszakapaszkodását. A kormányzói posztot itt többször elnyerte, majd szenátornak is megválasztották. 2015-ben bejelentette, hogy országvezetői hivatalra pályázik, az alelnöki tisztségre, ám ebben a küzdelemben alulmaradt Leni Robredóval szemben.
Ferdinand Marcos Jr. már több mint harminc éve tevékenyen részt vesz a Fülöp-szigeteki politikai életben. Így magára nézve sikerült lemosnia azokat a vádakat, hogy az apja fia. Vannak olyanok is, akik megjárták a 70-80-as években az idősebb Marcos kínzókamráit, akiknek a hideg futkos a hátukon, amikor Bongbongra tekintenek: ugyanaz a mimika, ugyanazok a gesztusok, mint felmenőjénél. Ám a demokrata játékszabályokat eddig tiszteletben tartotta, sőt azokat nem egy esetben számon is kérte a leköszönő elnökön, Rodrigo Dutertén. De van egy olyan programpontja, amelyet továbbvisz. A nyugaton agyonkritizált kábítószer-ellenes intézkedései, amelyekben az elmúlt hat évben vagy 12 ezer ember vesztette életét. A rendőrség ugyanis fegyvert használhat, ha bárminemű kábítószerügyben jár el. Ráadásul milíciák szerveződtek abból a célból, hogy kiirtsák még az írmagját is a drogfogyasztásnak, amely szerintük a Fülöp-szigeteki társadalom rákfenéje. Az ország lakossága az elnökjelöltek támogatásakor a kábítószerügyek kezeléséről is véleményt nyilváníthatott, ezzel együtt amellett foglalt állást, hogy a drogkérdésben szükség van a kemény fellépésre.
De mivel tudta az ifjabb Marcos megfordítani apja megítélését? A kampány során az interneten azzal bombázta a választókat, hogy az apja tevékenysége volt a Fülöp-szigeteken „az aranykor”. A szigetek 109 millió lakójának fele negyven év alatti, gyakorlatilag semmilyen élménye sincs a Marcos-rezsimről, esetleg, ha szülei elbeszéléséből hallhattak róla valamit. A Fülöp-szigetekiek a világon az egyik leginkább internetfüggő nép. Bongbong ezt felismerte, és ide összpontosította üzenetei legjavát. Nem adott interjút egyik vezető lapnak sem. Az internet viszont tőle volt hangos. Ezekből az üzenetekből az is kiderült, hogy az országban idősebb Marcos uralma alatt rend volt, a hadiállapotot is csak azért vezette be, hogy megvédje a lakosságot a terroristáktól. Az eltűnt milliárdokról természetesen hallgatott. Nemcsak azt hitette el az ország lakosságának többségével, hogy ő nem azonos apjával. Harminchat év után újra Ferdinand Marcos nevű elnöke lesz a Fülöp-szigeteknek. Most már csak az a kérdés, hogy a történelem ilyen mértékben ismétli-e önmagát.
Borítókép: Ferdinand Marcos Jr. (Fotó: EPA/Francis R. Malasig)
