A Fülöp-szigeteken az államfő megbízatása hat évre szól. A szigeteken lakók nemcsak elnököt választanak, hanem külön az alelnökre is lehet voksolni. Az elnökjelölt vesz maga mellé egy helyettest, de még az is előfordulhat, hogy nem ő, hanem egy politikailag vele szemben álló alelnökjelölt arat győzelmet. Most ilyen helyzet nem állt elő, a Marcos–Duterte-kettős magabiztos győzelmet könyvelhetett el.
Tavaly ősszel következett az elnökválasztási versenyfutásban a döntő fordulat. Ekkor jelentette be a 43 esztendős Sara Duterte, hogy korábbi törekvésével szemben nem indul az államfői posztért, de Marcos Jr. oldalán megpályázza az alelnöki tisztséget. Bár az idén június végéig hivatalban lévő elnök, Rodrigo Duterte lánya korántsem ismeretlen a politikai életben, apja után a déli Davao város polgármestere, mégis úgy döntött, hogy van még mit tanulnia az államigazgatásból addig, míg megpályázza a legfőbb tisztséget. Elhatározásában fiatal kora is befolyásolta, így elállt Marcos útjából, és kiegyezett a helyettesi szereppel. Az ifjabb Marcos és a jelenlegi alelnök – Leni Robredo – csatája ekkor igencsak szorosnak mutatkozott. A két nagy, a Marcos és a Duterte politikai klán egyesülésével a páros nyugodtan nézhetett a május eleji voksolás elé. Marcos északon volt népszerűbb, míg Sara Duterte uralta a délvidéket, így összefogásuk jelentősen behálózta az egész országot. Marcos Jr. 56 százalékos eredménnyel nyert, legfőbb vetélytársa, Leni Robredo a győztes szavazatainak csupán felét szerezte meg. Úgyhogy várnunk kell még arra, hogy Robredo egyik ugyancsak ígéretes programpontja megvalósul: a politikai dinasztiák felszámolását tűzte ki célul.
De mintha már lett volna egy ugyanilyen nevű elnöke a Fülöp-szigeteknek. Sőt az idősebb Ferdinand Marcos úgy vonult be az ország történelmébe, mint véreskezű diktátor, a legkorruptabb vezető, a legpénzéhesebb tolvaj, aki szabályszerűen kirabolta a gondjaira bízott államot. „Uralkodása” alatt, amely 1965-től 1986-ig tartott, de különösen 72-től, amikor hadiállapotot vezetett be, legalább ötvenezren járták meg a Marcos-rezsim börtöneit, ahol megkínozták őket, sokat meggyilkoltak közülük, számos ellenzéki holtteste azóta sem került elő. A nyolcvanas évek közepén Marcos hatalmát lázadás döntötte meg, de évek alatt családjával együtt vagy tízmilliárd dollárral rövidítette meg az államkasszát, és ennek zöme svájci magánszámlákon landolt.
