Egyértelműnek tűnik, ha a Fülöp-szigeteken bármilyen beszélgetésben felmerül Marcos neve, akkor ott tobzódhatnak a sértő jelzők, hiszen egy egész országot – szó szerint és jelképesen – nyomorított meg. Hogy ez mégsincs így, az nagymértékben köszönhető az ifjabb Marcosnak. Egyes választási elemzők szerint tanítani fogják, milyen eszközökkel, milyen propagandamódszerekkel érte el, hogy a lakosság zöme a feketét is fehérnek lássa. Kezdjük az elején. Az 1957-ben született Bongbong Marcos mindig is apja kedvenc csemetéje volt. Egyengette is karrierjét, előbb nagy-britanniai iskolákba járt, majd Oxfordban kapott „különleges végzettséget”, tehát nem szerzett diplomát. Hazatérve huszonévesen már egy tartományi kormányzó helyettese, majd kormányzóként működött. Huszonkilenc éves volt, amikor kitört a forradalom. Apjának azt tanácsolta, hogy bombázza azokat a laktanyákat, amelyek nem engedelmeskednek az elnök parancsának. Erre még apja sem volt hajlandó. Így nem maradt más hátra, mint az emigráció.
Az egész család Hawaiira szökött az otthoni elszámoltatás elől. De ez nem tartott sokáig. Apja 1989-ben bekövetkezett halála után az akkori elnök, Corazón Aquino fokozatosan engedélyezte a család visszatérését a Fülöp-szigetekre. Az egyik első hazatérő Bongbong volt, és a família fellegvárában, Ilocos Norte tartományban meg is kezdte politikusként a visszakapaszkodását. A kormányzói posztot itt többször elnyerte, majd szenátornak is megválasztották. 2015-ben bejelentette, hogy országvezetői hivatalra pályázik, az alelnöki tisztségre, ám ebben a küzdelemben alulmaradt Leni Robredóval szemben.
Ferdinand Marcos Jr. már több mint harminc éve tevékenyen részt vesz a Fülöp-szigeteki politikai életben. Így magára nézve sikerült lemosnia azokat a vádakat, hogy az apja fia. Vannak olyanok is, akik megjárták a 70-80-as években az idősebb Marcos kínzókamráit, akiknek a hideg futkos a hátukon, amikor Bongbongra tekintenek: ugyanaz a mimika, ugyanazok a gesztusok, mint felmenőjénél. Ám a demokrata játékszabályokat eddig tiszteletben tartotta, sőt azokat nem egy esetben számon is kérte a leköszönő elnökön, Rodrigo Dutertén. De van egy olyan programpontja, amelyet továbbvisz. A nyugaton agyonkritizált kábítószer-ellenes intézkedései, amelyekben az elmúlt hat évben vagy 12 ezer ember vesztette életét. A rendőrség ugyanis fegyvert használhat, ha bárminemű kábítószerügyben jár el. Ráadásul milíciák szerveződtek abból a célból, hogy kiirtsák még az írmagját is a drogfogyasztásnak, amely szerintük a Fülöp-szigeteki társadalom rákfenéje. Az ország lakossága az elnökjelöltek támogatásakor a kábítószerügyek kezeléséről is véleményt nyilváníthatott, ezzel együtt amellett foglalt állást, hogy a drogkérdésben szükség van a kemény fellépésre.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!