Csoma útján

Biciklivel és gyalog vág neki a Himalájának Zichó Viktor, így népszerűsítve a fenntartható közlekedés lehetőségeit, az ökoturizmust és az energiatudatosságot. Expedíciójáról dokumentumfilm készül. Az extrém sportoló­ ­Kőrösi Csoma Sándort tekinti egyik példaképének, néhány éve kerékpárral járta végig a székely nyelvtudós ­útját. Harmadik könyve a napokban jelent meg.

Forrás: Zicho.hu

Világelsőként készül kerékpáros-hegymászó expedícióra júniusban ­Zichó Viktor. Az extrém sportoló a teljes Himalája-hegyrendszert szeretné csaknem fél év alatt kerékpárral és gyalogosan bejárni. Tervei szerint a főgerinchez legközelebb eső ösvényeken, illetve földutakon halad majd. Útja során mintegy harminc hágót fog átszelni ötezer méter felett. A teljesítménnyel az a célja, hogy tudatossá tegye a fenntartható közlekedési formákat, az ökoturizmust és az energiatudatosságot. Az expedícióról angol nyelvű dokumentumfilm készül.

Az expedíció anyagi háttere, a felszerelés biztosított, és a felkészüléssel is jól áll a világutazó. Ahhoz, hogy feljusson a Himalájára, öt országon kell áthaladnia: Pakisztánon, Indián, Nepálon, Bhutánon – és Kínán, ahonnan a Covid miatt még nem kapta meg a vízumot. Az adminisztrációs teendők mellett a logisztikát kellett megoldania: kerékpáralkatrészeket eljuttatnia bizonyos helyszínekre, hogy útközben ne okozzon gondot a csere, illetve az élelmezését megoldania lakatlan területeken is.

Előző nagy vállalkozását, a Csoma útján expedíciót Kőrösi Csoma Sándor ihlette. Zichó Viktor 2014-ben olvasta el a székely nyelvtudós útinaplóját, amely hatalmába kerítette. Megfogta az az akaraterő, mely Kőrösi Csomát jellemezte. Úgy döntött, végigmegy ugyanazon az útvonalon, hogy ezzel tisztelegjen előtte. Erre 2019-ben került sor. Évfordulóhoz is kötődött az elhatározás, hiszen Kőrösi Csoma kétszáz évvel korábban indult el az erdélyi Nagyenyedről, hogy felkeresse a magyarok őshazáját. Bár ez neki nem sikerült, felkutatott egy alig ismert nyelvet. A tibeti–angol szótárak legalább negyven százalékának ma is az ő munkája az alapja.

Nem csak a küldetésről szólt az utam, Ázsia több országát szerettem volna bejárni. Ám az expedíció végére mégis szinte már csak a küldetésvágy maradt, annak akarása, hogy a nemzeti színű szalagokat eljuttassam Kőrösi sírjához, Dardzsilingbe

– idézi fel Zichó.

Ekkor 13 ezer kilométert tett meg 11 hónap alatt. Ebből hét hónapot kerekezett, de voltak kényszerpihenők is, például betegségek miatt. Kilenc hétig kényszerkaranténban volt, börtönben egy teljes hónapig, Pakisztánban.

Bár megvolt a pakisztáni vízumom, nem sikerült megfelelő határátkelőn átmennem. Amikor ki akartam lépni az országból, észrevették, hogy nincs belépőpecsétem. Kémnek hittek, bevittek, kihallgattak. Már aznap este székhez bilincselve aludtam

– meséli Zichó Viktor.

Az illegális határátlépésért öt évet kellett volna lehúznia a börtönben. Hogy ez ne így legyen, fogadott egy ügyvédet, aki dolgozott az ügyön egy ideig, majd lelépett a pénzzel. Nemsokára a magyar nagykövetség értesítette arról, tudják, mi történt vele. Egy hónapba telt, amíg sikerült óvadékkal szabadlábra helyezniük.

Mit tud az ember a börtönben csinálni? Én mindig azt nézem, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. Rájöttem arra, hogy az edzés megvalósítható. Tudok futni a börtönudvaron, tudok jógázni, olvashatom a Bibliát. De szuahéliül is tanultam, hiszen voltak kelet-afrikai cellatársaim. Szerencsére az étel is jó volt. Legalább nem kellett biciklizni, hiszen négy hónapig folyamatosan tekertem. Felfrissültem

– fogalmaz a fiatalember.

Zichó Viktor úgy látja, torz az a kép, amelyet az európaiak kapnak a keleti népekről, Iránról, Irakról, Közép-Ázsiáról. Kevés információjuk van ezekről az országokról. A helyszínen ő azt tapasztalta, hogy az emberek kilencven százaléka jóindulatú, segítőkész. Sokszor megállították, meg akarták hívni teára, vacsorára. Volt, aki el akarta szállásolni teljes ellátással. Köztük egy herceg, a badakhshani uralkodócsalád egyik leszármazottja, akivel Észak-Pakisztánban futott össze. Elképesztő találkozásai voltak, sokszor el sem hitte, hogy valósak.

Hogy minek köszönhető az ott élők vendégszeretete? Perzsiába például annyira kevés a beutazó, hogy ritkaságszámba megy, ha feltűnik egy idegen. Egyszerűen csak találkozni szeretnének másokkal, állapítja meg Viktor.

A Csoma útján két keréken című kötetében Kőrösi Csoma Sándor és a saját tapasztalatai között vont párhuzamot.

Rengeteg hasonlóságot talált: többek között a nagy elődnek sem volt megfelelő útlevele, Észak-Indiában őt is kémnek nézték, letartóztatták. Az Egyenlítőn és a sarkkörön túl című legújabb könyvében a Himalája-expedíció többlépcsős felkészülésének két rövidebb kerékpártúráját foglalta össze. Először tudnia kellett, hogyan teljesít 5500 méter felett, a biciklijét a hátán cipelve a meredek hegyoldalon. A Himaláján ezt több mint harmincszor kell majd megtennie. Edzésként a Kilimandzsáró oldalán vitte fel a biciklijét 4700 méterről a csúcsig. A másik expedíción a téli körülmények közötti hosszú távú kerékpározáshoz szoktatta hozzá magát. November elején indult el, és december végén érkezett meg Észak-Norvégiába, a sarkkörön túlra.

Zichó Viktor 37 országot járt be, jórészt Ázsiában és Európában, többségüket kerékpárral. Amikor az édesapja először vitte el hegyet mászni, 12 éves volt. A kerékpározást a túrázással azt követően kezdte el kombinálni, hogy elolvasta Benedek István Csavargás az Alpokban című művét. Nagy segítség számára, hogy a technológia elérte azt a szintet, hogy a túrázás során ne kelljen a hegy aljában hagyni a biciklit: ha nehézkessé válik a tekerés, csak a hátára kapja, így megy tovább…

Borítókép: Kerekezni 5500 méter felett, a biciklit olykor háton cipelve (Fotó: Zicho.hu)