Idegen civilizáció is küldhetne ilyen jelet, de még nem küldött

Kanadai és egyesült államokbeli egyetemek csillagászai furcsa jelet észleltek. A távoli galaxisból meglepő szabályossággal érkező villogó valami nem az első égi jel, amely a szakemberek és az ufóhívők fantáziáját egyaránt megmozgatja. A csillagászok szerint nem földönkívüliek szórják a jelet, hanem különleges neutroncsillag mozgása állhat a háttérben. A felfedezésről a Nature folyóiratban számoltak be.

A kozmikus rádióhullámok közé tartozó gyors rádiókitörések (fast radio burst, FRB) rövid ideig tartó, nagyon erős löketek. A 64 méter átmérőjű ausztrál Parkes rádióteleszkóp adatainak alapos átvizsgálása után 2007-ben fedezték fel az első, pár ezredmásodpercig tartó jelet. A szakembereknek fogalmuk sem volt arról, hogy mi lehet az ezredmásodperces felvillanások hátterében. Mind­össze annyit sejtettek, hogy roppant messziről, akár milliárd fényév távolságból érkezett. Az igazi áttörést az hozta el, amikor felfedezték az első ismétlődő szignált. Ezek azért fontosak, mert az egymástól tízezer kilométerre lévő rádiótávcsövek összekapcsolásával pontosan megadható a jel forrása. Az első ismétlődő jelet 2016-ban észlelték, egy évvel később azonosították a forrását.

(A jelenségről 2020 februárjában ezeken a hasábokon beszámoló cikkben arról írtunk, hogy nagyon halvány, idős csillagok által dominált rendszert sejtenek a távolban, amely több százmillió fényévre lehet.)
A következő nagy felfedezés az volt, amikor a jelek már nemcsak ismétlődtek, hanem periodikusan érkeztek. A kanadai CHIME (Canadian Hydrogen Intensity Mapping Experiment) rádióteleszkóppal észlelt kitörések szabályos, jól felismerhető mintázatban követték egymást: a villanások négy napon át rendkívüli intenzitással érkeztek, majd 12 napos csend következett, aztán a jelenség ismétlődött. A forrás körülbelül ötszázmillió fényévre lehet tőlünk, és valószínűleg kettős rendszerről van szó, ahol valamilyen objektum egy csillag vagy egy fekete lyuk körül kering.

A négy nagy parabolareflektorból álló CHIME­ rádióteleszkóp folyamatosan figyeli az eget. Úgy tervezték, hogy elcsípje a világegyetem legkorábbi szakaszában kibocsátott rádiójeleket, ám a berendezés a gyors rádiókitörésekre is érzékeny. Amióta 2018-ban elkezdte a megfigyelést, több száz FRB-t észlelt, amelyek az égbolt különböző részeiből származnak. Egy hónappal ezelőtt újabb érdekes megfigyelésről érkezett hír, amely újabb kérdéseket vetett fel. Az FRB 20190520B jelű gyors rádiókitörést felfedező Di Li (Chinese Academy of Sciences) és munkatársai a Nature folyóiratban azt állítják, hogy egy teljesen új típusú szignált találtak. Ez a jel a gyors rádiókitöréseknek abba a néhány százalékába tartozik, amelyek ismétlődnek. A legtöbb ismétlődővel ellentétben azonban itt nem találják a kitörések és csendes időszakok szokásos, feltűnő ciklikusságát. – Az FRB 20190520B az eddig ismert egyetlen tartósan ismétlődő gyors rádiókitörés, ami azt jelenti, hogy eddig egyszer sem kapcsolt le – idézte a csillagászat.hu a felfedezőt, Di Li kutatót.

A jelek jellemzően legfeljebb néhány ezredmásodpercig tartanak. Néhány napja azonban olyan jelről érkezett hír, amely az átlagosnál körülbelül ezerszer hosszabb ideig, három másodpercig, fennmarad. Ezt a bizonyos jelet a CHIME­ 2019. december 21-én fogta, ami azonnal felkeltette Daniele Michilli figyelmét, aki éppen a bejövő adatokat vizsgálta. – Nemcsak hogy nagyon hosszú volt, körülbelül három másodpercig tartott, hanem időszakos, rendkívül pontos csúcsok is voltak – mondta Daniele Michilli, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Kavli Asztrofizikai és Űrkutatási Intézetének posztdoktora. Az FRB 20191221A címkével ellátott jelenség az eddig észlelt leghosszabb ideig tartó FRB, a legtisztább periodikus mintázattal. A jel forrása egy távoli galaxisban található, több milliárd fényévnyire a Földtől – olvasható a hírről beszámoló, a világ egyik legjobb egyetemeként emlegetett MIT honlapján. Hogy pontosan mi lehet ez a forrás, az továbbra is rejtély, bár a csillagászok azt gyanítják, hogy a jel neutroncsillagból érkezhet
– ezek rendkívül sűrű, gyorsan forgó óriáscsillagok összeomlott magjai. – Nem sok olyan objektum van az univerzumban, amely periodikusan ismétlődő jeleket bocsáthat ki – mondja Daniele Michilli. Saját galaxisunkban erre a pulzárok és a magnetárok kiváló példák. (A pulzárok olyan neutroncsillagok, amelyek a csillagok forgása közben rádióhullám-nyalábokat bocsátanak ki, míg a magnetárok hasonló sugárzást keltenek szélsőséges mágneses tereik miatt.) Ezért gondolják úgy a felfedezők, hogy az új jel egy magnetár vagy pulzár terméke lehet. Az egyetemi közlemény szerint az új jel tulajdonságaiból az következik, hogy a forrás körül különleges plazmafelhő található. A csapat azt várja, ha több periodikus jelet észlel ebből a forrásból, azokat speciális asztrofizikai óraként használhatják fel. A kitörések gyakorisága és azok változása reményeik szerint felhasználható az univerzum tágulási sebességének mérésére.