Nem gondoltuk volna, de a lényeget ezúttal Prágában mondták ki. Petr Fiala cseh miniszterelnök szerint a világ az immár több mint fél éve tartó ukrajnai háborúval akkora fordulóponthoz érkezett, mint amekkorát 2001. szeptember 11-én élt meg. Átalakul újra a világrend. Azon a bizonyos szeptember 11-i kedden, éppen huszonegy éve, ott álltunk – jobbára tanácstalanul – a teltkarcsú tévédobozok előtt (lapos képernyők akkoriban még nem voltak), és több-kevesebb sikerrel értelmezni próbáltuk, mi történik. Ehhez foghatót azelőtt nem láttunk. Voltak ugyan előzményei – például az amerikai külképviseletek elleni 1998-as terrortámadások –, de a New York-i ikertornyok leomlása feladta a leckét a tévénézőnek. Mi az az al-Kaida? Kikből áll? Mennyire kell tartanunk tőle itt, Európa közepén? Másról sem szóltak másnap az újságok.
A legtöbb ember teljesen tájékozatlan volt, a történtek derült égből villámcsapásként érték – és nem csak Magyarországon. Volt amerikai, aki – elfeledve, hogy hírcsatornát néz – jópofa játékfilmnek gondolta a füstölő Világkereskedelmi Központot, egészen addig, amíg le nem szállt a szobabicikliről.
E hétvégén már a huszonegyedik évfordulót írjuk. Sokunk gyerekei azóta felnőttek, egyetemre járnak, soha nem is éltek a szeptember 11-e előtti világban. A testszkenerrel szigorított amerikai reptéri ellenőrzés nekik már természetes, ha egyáltalán oda akarnak utazni. Szeptember 11-e „hőse”, George W. Bush egykori amerikai elnök a jómódú nyugdíjasok felhőtlen életét éli Texasban, ahogyan nála eszesebb jobbkeze, Dick Cheney is kikerült a reflektorfényből – az Alelnök című mozi eleveníti fel páratlan párosukat.
A nagy csapatból Donald Rumsfeld – a terrorellenes háború egyik főmérnöke – már nem él, de társai, Paul Wolfowitz vagy Richard Perle valahol a nyolcvanat tapossák. A másik oldalon, a terror barikádjain a szaúdi Oszama bin Laden, az első számú közellenség halott, 2011-ben végeztek vele az amerikaiak. Helyettesét, az egyiptomi Ajman al-Zavahirit nemrég költöztették a másvilágra. Van-e ennek jelentősége 2022-ben, amikor a sok száz guantánamói fogolyból alig háromtucatnyian maradtak, és az amerikaiak alig várják, hogy végre másutt, másvalakik vendégszeretetét élvezzék?