A menháznak most kilenc lakója van. A legfiatalabb nyolcvankilenc esztendős. Néhányan annyira gyengék, hogy járni még segítséggel sem tudnak, de csodálatosképen valamennyinek kitűnő az étvágya. Az állam, illetve a honvédelmi minisztérium gondoskodik az ellátásukról s minden hónapban kiutalja a szükséges élelmiszert. Az ellátás a háborús évek alatt is kielégítő volt. Reggel fehér kávét kapnak az agg honvédek, délelőtt borlevest vagy teát, ebédre húslevest, főzeléket, olykor tojást és húst, vacsorára tejesételt. A rizs hiányát azonban nagyon megérzik s vajhoz is ritkán jutnak. Még évekkel ezelőtt a közönség is juttatott egyszer-egyszer adományokat a honvédmenház lakóinak. Népszerű ajándék volt a szivarvég. Hatalmas dobozokkal érkezett a sokféle illatos dohány, de bizony a háború kitörése után ez is elmaradt…
Egy tisztilakója van csak a menháznak: Bornemissza Sándor hadnagy. Ő a legfiatalabb, most lesz kilencven esztendős. Nem régen szabadságot kért és bejelentette, hogy – vőlegény. El is utazott Pászthóra, ahol megtörtént az esküvő.
[…] Az állam fizetést ad, úgynevezett zsebpénzt az agg hősöknek. A tiszt száz koronát kap havonta, a közvitézek ötvenet. Mindenük megvan, még dohányt is utalnak ki a részükre. Érdekes, hogy mindegyikük szenvedélyes dohányos. A zsebpénzt, amit minden hónap elsején pontosan megkapnak, nem költik el, nem is költhetik el. Mit csinálnak hát a pénzzel? Kuporgatják. Selyempapirosba csomagolják és féltve őrzik a párnájuk alatt. Mindeniknek külön-külön valami különös célja van a pénzzel és öröm gyűl a szemükben, ha szaporodik a kis vagyon. Leginkább az a tervük, hogy valamely katholikus célú alapítványt tesznek… A kilencvenegy éves Weiss Herman közvitéz is gyűjtögeti a pénzt, már hatszáz koronát takarított meg… Ő az egyetlen zsidó vallású a menházban. A szatmári rabbiképzőnek gyűjtögeti a pénzt, a legszorgalmasabb talmudistának szánja…
[…] Csodálatosan szép magyar típus Kosaras János. Rövidre nyírt a hófehér haja, sasorra alatt fehér magyar bajusz, tiszta és gondozott, mentéjén a solferinói csatában nyert vitézségi érem. Az őserő sugárzik róla, amint egyenesen áll és érces a hangja, világos a beszéde, amint elmondja a segesvári csata történetét:
