– Egy libanoni szerzetes egyszer azt mondta nekem, mindenkinek saját története van arról, miért vonul be a rendbe. Önnek mi a története?
– Igaza volt! De hozzáteszem; aki belép a rendbe, az néhány év múlva már nem ugyanazért van ott. Változik a motiváció. Bennem volt spirituális keresés. Úgy éreztem, itt van a helyem. Persze ez több évig tartó folyamat volt, amelynek döntő szakaszában Szent Ferenc alakja nagy hatással volt rám. Elsősorban az életéről szóló Fioretti, amelynek egy régi kiadását az otthoni könyvespolcon találtam meg. Emellett lökést adott néhány személyes benyomás. Például beszélgetések valakivel, aki a szentendrei Ferences Gimnáziumba járt. Vagy a látogatás a Pasaréti Ferenceseknél. Végül 1982-ben léptem be a rendbe, 1986-ban tettem örökfogadalmat, és 1988-ban szenteltek pappá.
– És milyen út vezetett Jeruzsálembe?
– A második rektori ciklusom 2020-ban ért véget a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Ezután jelentkeztem a szentföldi misszióba, amely a rend első számú missziója. A döntésnek volt előzménye: 2016-ban én végeztem itt a kánoni vizitációt. Ez egyrészt rendi feladat, másrészt életbevágó találkozás volt a ferencesek valóságával. Ezek nyomot hagytak, az emlék megjelölt.
– Nehéz bekerülni ebbe a misszióba?
– A szabályzatunk annyit mond, hogy minden provinciából – és ilyenből van vagy száz a világon – mindig legyen valaki a Szentföldön. Ez a garancia arra, hogy a jelenlétünk nemzetközi. Történelmileg vannak országok, amelyek magasabb létszámmal képviseltették magukat; például Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Államok, Franciaország. Az utóbbi időben azonban ezek visszaestek. Mások feljönnek, például az indonézek, afrikaiak.
Magyarországon hosszú évek óta én vagyok az első jelentkező.
Az elődöm megtalálásához a második világháború előttre kellene visszautazni az időben. Voltak még magyar nevű, vélhetően szlovák laikus – nem pap – testvérek. Például a temetőben egy síron olvasható: Vašš Roland, aki pék volt. Egyébként van olyan elvárás, hogy legalább négy évig maradjunk. De ebből könnyen lehet akár negyven. Sokan életük végéig maradnak. Ritkábban előfordul, hogy négy hónapot sem bírnak.