Mi lesz a legyőzöttekkel? – Szuzuki Tadasi A trójai nőkkel érkezett a Nemzetibe

A rendező Szuzuki Tadasit elsősorban az általa kidolgozott Szuzuki-módszer tette híressé, ugyanakkor tevékenyen részt vett olyan művészeti programok létrehozásában is, mint az 1993-ban útnak indított színházi olimpia. Nevéhez fűződik a világ egyik legnagyobb nemzetközi színházi központjának alapítása Japán elhagyatott vidéki településén, Togában. Társulata, a SCOT Euripidész A trójai nők című tragédiájával érkezett a 10. Nemzetközi Színházi Olimpiára.

Forrás: SCOT Társulat

Fáklyát szülni

Az előzmények olvasmányainkból ismertek, de nézzünk csak rá a történetre úgy, hogy hányféle bűn, isten és ember ellen elkövetett halálos vétek vezetett el a tragédiáig. Egy kezünk nem lesz elég a számoláshoz. Hekabé, Priamosz trójai király felesége Parisszal várandós, amikor álmot lát: lángoló fáklyát szül, amely lángba borítja Tróját. Az álmot Parisz nővére, Kasszandra fejti meg: öccse Trója vesztét fogja okozni. Hogy a jóslat ne teljesedjék be, a megszülető csecsemőt kirakják az Ida-hegyre meghalni, ám egy pásztor megtalálja, felneveli a gyermeket, aki olyan szép, erős férfivá érik, hogy az istenek felkérik, döntsön ő Erisz almájáról. Mert itt van minden bűn forrása: Erisz, a viszály, a veszekedés görög istennője aranyalmát gurít az egymással vetélkedő Aphrodité, Héra és Pallasz Athéné közé. Parisz persze Aphroditénak ítéli az almát, mert az a legszebb földi nő szerelmét kínálja cserébe. Majd elhajózik Spártába, és a vendégjogot durván megsértve megszökteti Menelaosz király feleségét, szép Helenét. Ez a trójai háború kiváltó oka, és ami következik: tíz év mérhetetlen szenvedés, szétszakított görög családok, hős férfiak halála – egy asszony miatt.

S most itt ülünk, és várjuk, hogy a győztes görög sereg a meggyalázott trójai nőkkel elhajózzon. Tanúk vagyunk. Tanúi a gyermekgyilkosság elviselhetetlen lelki fájdalmának – ezt elmesélni nem lehet. Az emlékezet törlődik, így védi meg a gyászolót a sokkoló élménytől. 

Külső szemlélőként lehet, nincs is itt más, csak egy gyászoló nő a drámaiatlan drámájával, de a tanú visszatükrözheti: valóban megtörtént, és ezzel elmesélhetővé teszi a történetet. 

Először a test mozdul a színpadon, ökölbe szorított kéz, potyogó könny és veríték jelzi a kimondhatatlant, levegő után kapkod a tüdő, majd egy mélyről feltörő hang utat ad a belső feszültségnek. Szuzuki rendezése emléket állít az emberiség nagy traumáinak, pontosabban: az áldozatoknak. De a darab utolsó, már a mában játszódó jelenete arra is figyelmeztet, hogy az egyetemes emberi fájdalmakat tovább éltetik a következő nemzedékek, ha nem történik meg a feldolgozás. A történelem ismétli önmagát. A közönség viszont tanúja lehet annak, ahogyan a tragédia elgyászolva, újramondva alakítható valósággá válik.

Szuzuki rendezése emléket állít az emberiség nagy traumáinak. Fotó: SCOT Színház, szinhaz.org

 

A legyőzöttek méltósága

Lassan ürül ki a nézőtér, itt is, ott is kis csoportok beszélgetnek a színház előterében, később a szabad ég alatt. Egy professzor a tanítványainak magyaráz: ti győztetek, el vagytok telve dicsőséggel, oké, de milyen érzés, ha most megkérdezem: mit lett a legyőzöttekkel? Szuzuki Tadasi sem tesz mást, csak kérdéseket tesz fel a család védelmező szerepéről, férfi és nő kapcsolatáról, házastársi hűségről, a háború logikájáról, a legyőzött méltóságáról. És teret ad a válaszainknak. Szolidáris, egymásra hangolódó közösséget teremt. A színjátszás módja (The way of acting) című gyűjteményes kötetben így jellemzi az ókori görög színház oldott hangulatát:

Mikor eljött a nyár, az emberek összegyűltek, kik kettesével, kik hármasával, beszélgettek és lakmároztak a mezőn, majd megnéztek egy előadást a szabadban, körbeállva a játék helyét. Miután a darab befejeződött, tovább beszélgettek, tovább ittak, és megvitatták azt, amit láttak.

 Velünk is ez történt.

Borítókép: Jelenet Euripidész A trójai nők című drámájából (Fotó: SCOT Színház, szinhaz.org)

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE!