A nevezetes esztendőben, 1986-ban kis srácként még nem néztem hosszú tévéközvetítéseket, de arra emlékszem, hogy szüleim nem sokkal a futball-világbajnokság előtt a Junoszty tévét Orionra cserélték le. Június 2-re – a dátumot későbbi tanulmányaimból tudom pontosan – közös szurkolásra hívtak rokonokat, barátokat. Ünneplésre készült mindenki. Az volt a terv, hogy a gólok után koccintanak cseresznyepálinkával, netán Sztolicsnaja vodkával. Az első félidő végére kiürült a vodkásüveg, a másodikban már nem is volt koccintás. Agyonvertek minket – mondta a meccs végén megrendülve a nagyapám, és gyorsan szétoszlott a társaság.
A 6-0-s katasztrofális vereségről nemcsak a mérkőzést követően születtek olykor indulatos elemzések, publicisztikák, hanem később is. Az elsősorban történelmi regényeiről ismert Benedek Szabolcs nemrég könyvet is írt Ballada egy csapatról – A '86-os válogatott története címmel a világbajnokság harmincötödik évfordulójára.
Bodnár Zalán, a Nemzeti Sport futballszakírója, aki többek között arról híres a szakmában, hogy úgy tud hangulatos beszámolókat írni világeseményekről, hogy ki sem mozdul otthonából, ezúttal regényírásra adta a fejét. Azt meséli el Rejtő Jenő-i humorral és fantáziával, milyen erők és figurák mozdultak meg a mexikói Irapuatóban, hogy a magyar–szovjet mérkőzés kimenetelét befolyásolják. Az egyik csoport szent meggyőződése, hogy a magyar válogatott fényes sikere közelebb visz a már roskadozó Szovjetunió összeomlásához, így Détáriéknak mindenáron győzniük kell, a másik társaság úgy véli, Isten őrizze meg a világot a szovjet vereségtől, hiszen ezzel elvesznek a privilégiumok, megszűnik az arany élet.
A szovjet és magyar oldalon is vannak keményvonalas kommunisták és változást sürgető hazafiak. Mindenki akcióba lép, mint később kiderül, így jut ki a világbajnokságra a történet főszereplője és egyik narrátora, Pákozdi Géza lyukóbányai vájár, aki úgy tudja, a Füles rejtvényújság pályázatán nyerte az utat, s akinek az indulás előtt egy titokzatos elvtárs a lelkére köti, hogy vegyüljön el az újságírók között, és ő majd telefonon hívja a további utasításokkal a szállodában. Géza tehát a szakma ma is működő nagyágyúival próbálja elhitetni, hogy ő is könyvet ír a világbajnokságról, holott fogalma sincs a mesterségről, a szakzsargonról. (Remek, mulatságos portrékat fest kollégáiról, az újságírók világáról Bodnár Zalán.)
Miközben a nagy lapok tudósítói szeretnének minél többet megtudni a magyar csapatról, kiderül, hogy Mezey György mindenkit kitilt az edzésekről, nem adhatnak interjút a fiúk, senki a közelükbe sem férkőzhet, a csapat szállását katonák őrzik. Ugyan mitől fél a mexikói út előtt a brazilokat is elpáholó magyar válogatott szövetségi kapitánya? Miért nem siet az újságírók segítségére a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Szepesi György? És ugyan miért rabolják el a légynek sem ártó Pákozdi Gézát, miért szúrják meg egy kaktusz tüskéjével, s miért késztetik ezután emberpróbáló testgyakorlatokra? Csupa rejtély, de amint fény derül az egyik miértre, jön újabb három. Krimiszerűen pörögnek az események, s mi, olvasók olykor-olykor elveszítjük a fonalat. De kiderül, hogy a kaktusztüske a világ legjobb doppingszere, így létfontosságú, hogy ki szerzi meg, ki juttatja be a csapatához.
Nem illik lelőni a regény sok-sok váratlan fordulatát, s főként nem a végkifejletet. Annyit azonban elmondhatunk, hogy képzeletben 6-0-ra vertük a szovjeteket. És nem mellesleg a szovjet birodalom hamarosan összeomlott.
(Bodnár Zalán: Szerelem és halál Irapuatóban. A mexikói 6-0 egyetlen igaz története. Rézbong Kiadó, Göd, 2023, 360 oldal. Ára: 3400 forint)
