A nevezetes esztendőben, 1986-ban kis srácként még nem néztem hosszú tévéközvetítéseket, de arra emlékszem, hogy szüleim nem sokkal a futball-világbajnokság előtt a Junoszty tévét Orionra cserélték le. Június 2-re – a dátumot későbbi tanulmányaimból tudom pontosan – közös szurkolásra hívtak rokonokat, barátokat. Ünneplésre készült mindenki. Az volt a terv, hogy a gólok után koccintanak cseresznyepálinkával, netán Sztolicsnaja vodkával. Az első félidő végére kiürült a vodkásüveg, a másodikban már nem is volt koccintás. Agyonvertek minket – mondta a meccs végén megrendülve a nagyapám, és gyorsan szétoszlott a társaság.
A 6-0-s katasztrofális vereségről nemcsak a mérkőzést követően születtek olykor indulatos elemzések, publicisztikák, hanem később is. Az elsősorban történelmi regényeiről ismert Benedek Szabolcs nemrég könyvet is írt Ballada egy csapatról – A '86-os válogatott története címmel a világbajnokság harmincötödik évfordulójára.
Bodnár Zalán, a Nemzeti Sport futballszakírója, aki többek között arról híres a szakmában, hogy úgy tud hangulatos beszámolókat írni világeseményekről, hogy ki sem mozdul otthonából, ezúttal regényírásra adta a fejét. Azt meséli el Rejtő Jenő-i humorral és fantáziával, milyen erők és figurák mozdultak meg a mexikói Irapuatóban, hogy a magyar–szovjet mérkőzés kimenetelét befolyásolják. Az egyik csoport szent meggyőződése, hogy a magyar válogatott fényes sikere közelebb visz a már roskadozó Szovjetunió összeomlásához, így Détáriéknak mindenáron győzniük kell, a másik társaság úgy véli, Isten őrizze meg a világot a szovjet vereségtől, hiszen ezzel elvesznek a privilégiumok, megszűnik az arany élet.
A szovjet és magyar oldalon is vannak keményvonalas kommunisták és változást sürgető hazafiak. Mindenki akcióba lép, mint később kiderül, így jut ki a világbajnokságra a történet főszereplője és egyik narrátora, Pákozdi Géza lyukóbányai vájár, aki úgy tudja, a Füles rejtvényújság pályázatán nyerte az utat, s akinek az indulás előtt egy titokzatos elvtárs a lelkére köti, hogy vegyüljön el az újságírók között, és ő majd telefonon hívja a további utasításokkal a szállodában. Géza tehát a szakma ma is működő nagyágyúival próbálja elhitetni, hogy ő is könyvet ír a világbajnokságról, holott fogalma sincs a mesterségről, a szakzsargonról. (Remek, mulatságos portrékat fest kollégáiról, az újságírók világáról Bodnár Zalán.)
