– Ez a könyv kísérletet tesz Csurka István személyiségének bemutatására, vagy inkább szemelvényeket villant fel az életéből több szerző szemüvegén keresztül?
Zárug Péter Farkas: Domonkos Lászlóval beszélgettünk tavaly, tíz évvel Csurka István halála után arról, hogy az ő könyvén kívül semmi nem született az író-politikussal kapcsolatban. Az eltelt idő most lehetőséget adott egy kicsit reálisabb Csurka-kép megrajzolására, méghozzá a tudomány segítségével. Domonkos László író az irodalomtudomány, Pozsgai Zsolt drámaíró a színház felől közelítették meg az életművet. Borvendég Zsuzsanna történész tisztázta a kádári titkosszolgálathoz kapcsolódó viszonyát. Vasvári Erika, a Havi Magyar Fórum egykori főszerkesztője összeállította Csurka István vaskos bibliográfiáját, ami várhatóan az év végén lát napvilágot, jelen kötetben ebből ad ízelítőt. Én nem teljes politikai arcképet rajzolok meg, hanem a „nagy robbantásához” – ahogy Csurka fogalmazott, a Néhány gondolathoz kapcsolódó elemzést írtam.

– Amit a legtöbbünk ismer, a Magyar Fórumban publikált vezércikkei, amelyek döbbenetes éleslátásról és jövőbe tekintésről tanúskodtak.
Z. P. F.: Ez rajongótáborának jellegzetes hozzáállása írói, politikusi munkájához. Volt egy időszaka, amelyben látásmódja rendkívül releváns, és az akkori gondolatai valóban ilyen képet mutatnak Csurka Istvánról. Sok Molnár Tamás-munkát olvasott. Amit leírt, azt a filozófus már leírta az Európa zárójelben című művében – amit egyébként mostanában adtak ki. Jóban voltak, hatott rá Molnár Tamás, de tény, a rendszerváltozás és a rendszerváltozáshoz kapcsolódó folyamatok és világfolyamatok meglátásában korszakos volt. Ez elvitathatatlan.
– A publicisztikák mellett írt drámát, forgatókönyvet, prózát, tárcát. Ez utóbbit tizenöt évig a Magyar Nemzetnek. Volt olyan évad, hogy öt színház egyszerre játszotta darabjait. S nevezhetjük a Vígszínház háziszerzőjének, ahol Horvai István sorra rendezte ősbemutatóit. Szépíróként szintén korszakosnak nevezhetjük?
Pozsgai Zsolt: Nem volt korszakos abban az értelemben, hogy valami olyasmit mondott, amit senki sem tudott és senki nem mert kimondani, hiszen darabjaiban már 1962-től azokat a társadalmi problémákat érintette, amire ma azt mondanánk, engedélyezték. Inkább arról van szó, hogy ő az, aki nem változott. Történt egy rendszerváltozás, és aki nem változott, az óhatatlanul vesztese lett a folyamatnak. Mire gondolok? Arra, hogy például a Vígszínházban, ahol tényleg háziszerző volt, azokkal az emberekkel dolgozott, akik a rendszerváltozás után megtagadták. Soha többet nem mehetett be a Vígbe. Vagy a könyvkiadók, akik kiadták a köteteit, a rendszerváltás után elfordultak tőle. Ugyanazok az emberek egyszer csak elkezdtek olyanokat mondani és úgy viszonyulni hozzá, hogy azt ő egyszerűen nem tudta feldolgozni.